Szárnyait sebesen verdesve, ahogy a helikopter is lebeg egy helyben, lebeg a virág fölött a szender, ez a különleges apró rovar. Nem könnyű lencsevégre kapni az ilyen mozgékony állatkát, bár Szakács Miklósnak talán nem jelentett túl nagy kihívást, hiszen leginkább éppen a mozgást szereti megörökíteni, megismételhetetlen pillanatokat.

Például a sportban, amikor a versenyző arcán látszik a szenvedés, a feszülő izmokon az akarás. Ezek a kedvenc témái; mióta gyerekkorában elkezdett fényképezni, a fürdőszobai laborban képeket előhívni, nagyítani.

Most mégis a Folly Arbortéumban készült felvételeivel mutatkozik be a Szepes Gyula Művelődési Központ előtéri fotógalériájában a Duna–Art Fotóklub tagjaként. (Az arborétumot Badacsonyörsön mintegy száz éve hozta létre dr. Folly Gyula. A többnyire fenyőkből álló gyűjtemény a Kisörsi-hegy déli oldalában, a Balatonhoz közel található. Az arborétum ma három különböző korú növénypopulációt tartalmaz, ezeket a család három generációja telepítette.) Virágokat, rovarokat, szép fenyőtobozokat, gyíkokat fényképezni neki kicsit türelemjátéknak tűnik a mozgalmas témákhoz képest. De a két és fél év alatt, amióta eljár (pontosabban Budapestről kijár) a Duna–Art összejövetelire megkedvelte ezt a műfajt is. Nem lehetett ez nehéz, hiszen a természetet kedveli, gyakorlott és rendszeres túrázó, de mint mondja, azok a kirándulások, amikor 25-30 kilométer a kitűzött táv, nem a fényképezésről szólnak. A természetfotózáshoz nyugodt nézelődés, türelem és nyitott, a különlegest azonnal meglátó szem kell. Ahogy ez a kis tárlat is mutatja, Szakács Miklós nem csak a sportolók arcának rezdüléseit veszi észre, de a természet intimitásait is.

(Érdi Újság)