Az elfeledett, lappangó művek szakértője és lelkes fölkutatója, Urbán László újabb kötettel mutatkozott be – a végén tényleg betartja ígéretét és a századik kötetig meg sem áll –, ezúttal Emőd Tamás verseit gyűjtötte kötetbe, ami az Aegis Kultúráért és Művészetért Közhasznú Alapítvány gondozásában jelent meg.

Emőd Tamás kevéssé ismert alakja költészetünknek, életműve kissé feledésbe merült az olyan kortársak mellet, mint például Ady Endre, akivel szoros barátságot ápolt, s együtt bábáskodtak Nagyváradon a Holnap irodalmi antológia létrejötténél. Kortársai valószínűleg többre értékelték Emőd költészetét, mint az utókor, Franyó Zoltán egyenesen magyar Rimbaud-nak nevezte, Tóth Árpád mérsékeltebb elragadtatással, de szintén elismeri zseniális formakészségét.

A nagyváradi évek után Budapesten olyan kevésbé fennköltnek ítélt műfajokban aratott sikereket, mint sanzonok szövegének írása, s Nagy Endrével együtt a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. Kevesen tudhatják például, hogy a rádió 1960-as években népszerű dalküldő műsorának címét az ő verséből kölcsönözték: „szív küldi szívnek, szívesen…” De Emőd Tamás nem ragadt le a könnyű szórakoztatásnál, sikeresek voltak háborús versei és egyfelvonásos rövid drámái is. S színházi szakembernek is számított, volt dramaturg, művészeti vezető színigazgató különböző társulatoknál.

Életében hat verseskötete jelent meg, 1938-ban sajtó alá rendezett egy gyűjteményes válogatást, de hirtelen bekövetkezett halála miatt ez már nem jelenhetett meg. Ezt a munkát fejezte be lényegében Urbán László azzal, hogy 150 eddig nem ismert verssel megtoldva kötetbe rendezte Emőd Tamás életművét, figyelmünkbe ajánlva egy elfeledett költő munkásságát.

Ahogy ez már Urbán László könyvbemutatóin megszokott, ezúttal is Bíró Erzsébet illusztrálta fölolvasásokkal az elhangzottakat.

(Érdi Újság)