A Szociális Gondozó Központ Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodája második alkalommal szervezett színházi előadást, az ifiklub fiataljainak szereplésével. A fiatalok maguk is írták a darabot; heten indultak, végül hatan maradtak, s alakították ki történetüket. Olyan történetet, ami megeshet bármelyik, saját magát és az útját kereső fiatallal.

Tavaly júniusban öt diák írt és adott elő egy színdarabot a szenvedélybetegségekről, a függőségről, az elszigeteltségről, a verbális bántalmazásról. A program pályázati forrásból valósult meg, és olyan sikeres volt, hogy idén a Szociális Gondozó Központ újraindította a drámapedagógiai foglalkozásokat.

– Ebben az évben az ifiklubot, ezt a szabadidős színteret mutatták be a diákok. A több hónapos előkészítő munkát Krasznahorkai Ágnes drámapedagógus segítette; a próbák az ifjúsági irodában folytak. Szeptembertől kezdve készültek ezek a tizenkét-húszéves diákok erre az áprilisi előadásra. Emellett persze részt vettek másféle foglalkozásokon is, a felkészítést színesítendő – mondta érdeklődésünkre Rákosi Aglája szociálpedagógus, a darab bemutatóján, a régi Parkvárosi Közösségi Házban.

– A fiatalok maguk döntötték el, miről szóljon az előadás. Az ő improvizációik alapján írtuk meg a szövegeket, a jelenetek sorrendjét, és ők választották ki a zenét is. Nagyon szeretek velük dolgozni; vannak olyan pontok, ahol több támogatásra van szükségük, buzdítani kell őket, hogy tartsanak ki, de úgy látom: nagyon fontos számukra ez a közös munka – mondta Krasznahorkai Ágnes, hozzátéve: nagyon jó volt látni, ahogy ezek a fiatalok átlépték a saját határaikat, és véghez tudták vinni az elképzeléseiket.

Azzal, hogy a darabot előadták, még nincs vége a drámapedagógiai foglalkozásoknak: színészi, koncentrációt segítő, illetve önismereti gyakorlatokat végeznek majd a diákok, Kransznahorkai Ágnes irányításával, és nyári táborozás is vár rájuk.

– Szeretném ezeknek a fiataloknak a horizontját szélesíteni, hogy minél többet lássanak a világból, és ahová van lehetőségem, oda elviszem őket – zárta szavait mosolyogva a drámapedagógus, aki úgy látja: a foglalkozásokon részt vevő fiatalok bátrabbak lettek, jobban tudnak koncentrálni, és megtanulták, hogy a közös munka érdekében túl kell lépni az esetleges fáradtságon, rosszkedven.

Előadás után módunk nyílt beszélgetni a darab íróival, szereplőivel. Akkor már megnyugodva, mosolyogva ültek a színpad szélén, fogadva a nézők – barátok, szülők, tanárok – gratulációit. A hat fiatal (Bujáki Bianka, Horváth V. Lázár, Magyar László, Bacsa Péter, Vida Brigitta és Király Dorottya) a Kós, a Batthyány és az Érdligeti iskolák diákjai.

– Szerettük volna a tavalyi előadást folytatni, és az jutott eszünkbe, hogy bemutatjuk az ifit azoknak is, akik nem ismerik: hogy itt mindenkit befogadnak és elfogadnak – mondta Péter. Egy fiatal srácot játszott, aki egy bandához csapódik. Társai bele akarják kergetni egy bűncselekménybe, ő pedig – menekülve a felvállalhatatlan szituációból – rátalál arra a közösségre, ami befogadja és meg is védi.
– Bár ilyesmi nem történt velem, általános iskolás koromban gyakran kirekesztettek, ezért visszahúzódóvá váltam. Azt szerettem volna bemutatni, hogyan illeszkedtem be egy összeszokott közösségbe – tette hozzá Péter.

– Ez valóban egy befogadó közösség. Két legjobb barátomat én hoztam az ifibe, és mindhárman szerepeltünk a darabban – jegyezte meg Bianka. – A darab különlegessége volt, hogy itt mindenkinek cserélődött a szerepe, Petié volt az egyetlen fix karakter – hangsúlyozta.

A fiatalok arra kérdésre, hogy szívesen előadnák-e máskor is a Hetünk történetét, lelkes igennel feleltek.
– Ha lesz rá lehetőség, készülünk egy újabb darabbal is, de hogy ez mi lesz, az még meglepetés – mondták mosolyogva.