A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és ábrázolása az életnek, hanem az élet maga, mondta egyszer a kortárs tánc egyik isten(nőj)ének számító Martha Graham. Tartják még a lélek nyelvének, velünk született ősi ösztönnek. Sőt, legújabb kutatások szerint a táncosok agyuknak nagyobb részét használják, mint mi, többiek. Vasárnap volt a tánc világnapja. Ünnepeljük hát a táncot két Érden megkerülhetetlennek számító táncegyesülettel és egy ráadással.

„azt mondja a lélek a testnek
megjártam minden járatod folyosód üreged
a hajadtól a lábad körméig betöltelek magammal
most repülj,
és a test szárnyak nélkül sután fölemelkedik”
/Orbán Ottó: Körtánc – Grunwalsky Ferenc fotózza Ladányi Andreát/

A Masters SE akrobatikus rock & roll egyesület folyamatosan szerepel a sporthírekben, mert ahány megmérettetésen vesznek részt, annyi kupát, érmet szereznek. És közben nagyon jól érzik magukat. Szakosztályvezetőjükkel, Sárdi Anita Flórával beszélgettünk.

- Néptáncoltál, más táncokba is belekóstoltál, hogy kötöttél ki végül az akrobatikus rock & rollnál?

- Sokféle táncot kipróbáltam, de igazi hiperaktív kislány voltam annak idején, így végül a szüleim arra jutottak, hogy az akrobatikus rock & roll lesz számomra a megfelelő, és én is igazán itt találtam meg a társaságomat, a barátokat, itt éreztem igazán jól magam, és itt tudtam kiteljesedni.

- Milyen pluszt jelentett az, hogy a férjeddel versenytáncoltál?

- Mi egészen későn találkoztunk. 14 évesen kezdtem táncolni, és az elején volt, hogy ő pontozott engem, aztán tíz évvel később, amikor kiszálltam egy csapatból, akkor kezdtünk mi együtt táncolni. Azt hiszem, ez volt életem legjobb döntése. Nagyon sok közös élményünk lett, körbeutaztuk Európát, és nagyon jól éreztük magunkat minden versenyen. A férjem rengeteget segített nekem szakmailag is a fejlődésben. Azt gondolom, hogy ez az egyesület azért lehet olyan jó, amilyen, mert mi együtt tudunk dolgozni.

- Mesélnél a Mastersről?

- Most már majdnem tíz éve működik az egyesület. Eleinte csak utánpótlás neveléssel foglalkoztunk, később álltunk rá jobban a versenyzésre. Szerencsére nagyon sikeresek a tanítványaink. Junior kategóriában volt például világbajnokunk: junior páros formációban és formációban is. Illetve a felnőttek között is van magyar bajnokunk is. Előző hétvégén a krakkói világkupán a párosaink, Záhonyi Patrik és Bradács Tamara 14.-ek lettek, ami egy nagyon szép eredmény világszinten, illetve Gábor László – Szalai Alexa 43. –ak lettek.

-Meg tudnád fogni az akrobatikus rock & roll lényegét annak, aki esetleg nem annyira ismeri a műfajt?

- Ez egy nagyon dinamikus, gyors mozgásforma. Pörgős zenére táncolunk. Párosban a fiúk dobálják, pörgetik, forgatják a lányokat, formációban pedig szintén két-három lány emel vagy dob egy másik, kisebb lányt. Legtöbbször egy-egy témát dolgozunk fel a koreográfiával. Például most van a Szépség és a Szörnyeteg, a Trónok harca és az Álomutazó témánk.

- Inkább sport vagy inkább tánc az akrobatikus rock & roll?

- Ez egy érdekes kérdés. Én magam inkább táncos vonalról jöttem, ennek ellenére azt gondolom, hogy ez egy sportág, és a szövetségünk is ebbe az irányba hajlik, hogy próbáljunk meg belőle olimpiai sportot faragni. Ezen dolgozunk évek óta.

- Mennyire kemények az edzések?

- Kemények. Ezt a gyerekek tudják a leginkább megmondani. Nagyon sok erősítésre, nyújtásra van ahhoz szükség, hogy kivitelezni tudják a figurákat, gyakorlatokat. Rendesen megizzadnak egy-egy próbán.

- Inkább a pörgősebb, nyughatatlanabb gyerekeknek ajánlanád?

- Azt szoktam mondani, hogy akinek nagyon sok az energiája az azért jöjjön, hogy ezt levezesse. Aki pedig nem annyira pörgős, az itt biztos, hogy fel fog pörögni.

Nem kell mindenkinek világbajnoknak lennie, viszont mindenkinek kell sportolnia.Az akrobatikus rock & roll fejlesztésre is nagyon jól használható, hiszen meg kell tanulni egy koreográfiát, azt fejben kell tartani, figyelni kell egymásra és a ritmusra is, miközben koordinálni kell a testünket. Nagyon összetett mozgás, sok mindent fejleszt, és a tanulásban is sokat segít.

- A honlapotokon egy táncosotok azt írta, az egyesület lett a második családja.

- Szerencsére nagyon jó a közösség az egyesületben, életre szóló barátságok szövődnek. A fiúknak is jó sportág. Megtanulhatnak a lányokkal bánni, viselkedni, és körbeveszik őket a szép lányok, úgyhogy meleg szívvel ajánlom minden kisfiúnak.

- Viszonylag régóta tartasz edzéseket. Energiát ad vagy elvesz ez a számodra?

- Ad. Ez az életem, 14 évesen eldöntöttem, hogy ezzel foglalkozok, és nem igazán sikerült eltántorítani a mai napig ettől. Boldog vagyok, hogy olyan munkám lehet, ami a hobbim is. Így lehet ezt csak csinálni, hogy én is élvezem, és emiatt a gyerekek is nagyon élvezik.

- Mi a fontosabb? A díjak vagy hogy csillogjon a gyerekek szeme?

- Régebben fontos volt a siker és az eredmények. Ma már, hogy nekem is van kisfiam egészen  máshogy állok hozzá. Az egészséges életmód, a barátkozás, a közösségépítés sokkal fontosabb a sikereknél, de természetesen a gyerekeknek is néha kell, hogy megmutassák a tudásukat, elérjék a vágyott eredményeket, céljaikat, ezért próbálok én is mindent megtenni.

- Miért jó szerinted táncolni?

- A zenére mozgásnál nincsen felszabadítóbb és izgalmasabb a számomra.

kép: Masters SE

A Bonton Tánciskola SE-t Bóna János és felesége, Ilona Érden az első tánciskolák között alapították 3 évtizeddel ezelőtt. Ők vállaltan nem a versenyzést tűzték ki célul, bár évente egyszer – szép eredményekkel – részt vesznek országos és nemzetközi megmérettetésen is. Jelszavaik közé tartozik, hogy „egymásért – az egymás ellen helyett, összefogás – a  versengés helyett, barátok – az ellenfelek helyett és örömteli sportélmény – a teljesítményi kényszer helyett.” A tánciskola vezetését az alapítók lánya, Bóna Eszter viszi tovább. Vele beszélgettünk.

Bóna Eszter még óvodás volt, amikor megalakult a tánciskola. Ahogy visszaemlékszik, akkor is nagyon harmonikus, családias volt a légkör, holott a gyermek és felnőtt tanítványok száma folyamatosan nőtt. Mára az évek során több száz gyerekkel és felnőttel sikerült megszerettetniük a mozgás és a tánc örömét.

- Vannak olyan gyerekek, akiknek a szüleit az ön szülei tanították?

- Igen, vannak olyan gyerekek, akiknek a szülei az én szüleimhez jártak táncolni. Igazi barátságok és szerelmek is kötődtek a hosszú évek alatt, és bizony, visszahozzák a gyerekeket, akiket most én tanítok.

- Milyen volt felnőni egy tánciskola vezetőinek a gyermekeként? Mennyire volt meghatározó szerepe a mindennapokban a táncnak?

- Számomra nagyon mély érzelmi töltetet adott, mert a táncórák mellett a közösségi életben: a táborok, a fellépések alkalmával annyi élményt gyűjtöttünk, olyan életre szóló barátságok szövődtek, amelyek az én életemet is meghatározzák a mai napig.

- Mindig úgy tervezte, hogy a szülei tánciskoláját viszi tovább?

- Középiskolás koromban tisztázódott le bennem, hogy én is ezt szeretném egész életemben csinálni. De azért még elvégeztem egy idegenforgalmi iskolát, ugyanakkor biztos voltam benne, hogy a Táncművészeti Főiskolát és a táncpedagógus képzést el fogom végezni.Ez így is lett. El se tudnám képzelni, hogy mással foglalkozzak, és nagyon hálás vagyok azért, hogy a szüleim által, illetve a szüleim mintájára, útmutatása által sikerült megtalálnom azt, amiben örömömet lelem, és a nehézségei mellett rengeteg szépségét megtapasztalhatom.

- Hogyan ajánlaná a táncot?

- Az egyik legősibb kommunikációs forma, ma pedig egy kellemes szabadidős tevékenység, ami számos jótékony hatással bír, egészségünk megőrzésében is fontos szerepet játszik, ezért nagyon tudom ajánlani már kisgyermekkortól egészen felnőttkorig. Remek kikapcsolódási lehetőség. Mozgás közben a szervezetünk endorfint, boldogsághormont termel, ami remek stresszoldó, és ez a mai világban elengedhetetlen, hiszen olyan felgyorsult életet élünk, amiben a gyerekek minimális kis szabadidejét fontos, hogy hasznosan töltsék, lehetőleg ne a tv előtt. Ez egy olyan mozgásforma, ami a zene és a ritmus által teljes kikapcsolódást nyújt, és amellett pedig az egészségünkre is nagyon jó hatással van.

- A névválasztás (illemtudót és modernt jelent) mennyire tükrözi még ma is a tánciskola szellemiségét?

- Abszolút. Nálunk a név kötelez. A gyerekek abba nőnek bele a táncórákon, hogy az egymásra odafigyelés, egymás tisztelete tartozik a mindennapi élethez és a táncórákhoz is.

- Milyen arányban vannak jelen a fiúk?

- Körülbelül egyharmada a táncosainknak a fiú, viszont az a tapasztalat, hogy akik kisfiúként eljönnek hozzánk, azok olyan szinten megszeretik, hogy szinte egyikük sem morzsolódik le közülük, és hosszú évekig járnak aztán hozzánk. Én nagyon ajánlanám a fiúknak – leginkább kisiskolás vagy már óvodás korban, mert akkor a legnyitottabbak.  Sokan mondják, hogy nem férfias, de igenis nagyon férfias sport, a férfi és a nő viszonyában is, kamaszkorban is sokat segít a gyerekeknek a kapcsolatteremtésben.

- Miért döntöttek úgy annak idején, hogy nem annyira a versenyekre fognak koncentrálni, hanem a közösségi élményekre, fellépésekre?

- A szüleim és a saját példámon is láttam, amikor versenytáncoltunk, hogy nagyon nehéz az, ha rengeteg energiát fektet minden táncos egy-egy felkészülésbe, az eredmények mégsem feltétlenül ezt tükrözik vissza. Szerintem a táncnak nem erről kell szólnia. A tánc mint művészet azért született, hogy a táncosnak és a nézőnek is örömet okozzon egyaránt, nem pedig azért, hogy a csalódottság és az egymás ellen harcolás legyen a fontos. A legszorgalmasabbak amúgy évente részt vehetnek egy-két versenyen, tavaly a magyar versenytáncsport szövetség magyar és európai bajnokságán is arany- és ezüstérmet szereztek.

kép: Bonton TSE

Nemcsak a húszéveseké … a tánc

A senior örömtáncot (a kiemelt képen) – , mint neve is tükrözi,- a maguk örömére tanulják a szépkorúak. Nem versenyeznek, nem lépnek fel – kivéve egy-két esetet, idén pl. a vitalitás napot. Ugyanúgy élvezik a táncot (, ha nem mégjobban), mint a fiatalok. Hiszen jó társasági esemény: nagyszerűen lehet ismerkedni és barátkozni, beszélgetni. Jó mozgásforma: karbantartja a csontokat, izületeket. És ami nem utolsó szempont: az agyat, a memóriát is edzik a senior táncosok minden egyes próba alkalmával, hiszen különböző lépések egymás utáni sorrendjét kell megjegyezniük (mikor merre forduljanak, hova lépjenek, hogyan és hányat, kinek a melyik kezét fogják meg). Ha azonban véletlenül valaki elrontja, akkor sincs semmi vész, kamaszlányokra jellemző kuncogás és suttogás söpör végig a termen, aztán megy minden tovább.

Jó hír az érdeklődőknek, hogy a Parkvárosi Közösségi Ház után, a nagy érdeklődésre való tekintettel – már Ófaluban, az általános iskola tornatermében is tart Hollenczer Katalin senior örömtáncot minden hétfőn 14.00-tól.

A senior örömtáncról már korábban írtunk, itt  tudja elolvasni.