A mohácsi csatában elhunyt II. Lajos királyra, illetve a magyar és lengyel katonákra emlékeztek Érden vasárnap délelőtt, szentmise és koszorúzás keretében. T. Mészáros András polgármester hangsúlyozta: a mohácsi csatának ma is van aktualitása, hiszen a lengyel és a magyar katonák az akkori oszmán hatalom megállítására törekedtek, azért adták életüket, hogy a keresztény Európa megmaradhasson.

– Ma újra ez a lengyel és a magyar politika fő célja, azaz az iszlám terjeszkedés megállítása, a V4-ekkel együtt. Most is ugyanazok a kötelességeink, mint akkor. Ha fegyverrel nem is, de elvekkel, ideológiával, a politika, külpolitika szervezésével ugyanúgy kell védenünk az országot és egész Európa területét – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve: a lengyel-magyar barátság több száz éve fennáll, és egymás megbecsülése, tisztelete továbbra is megmarad majd.

A megemlékezést az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület szervezte; az oroszlános emlékműnél egybegyűlteket Dózsa Lajos, az egyesület titkára is köszöntötte. Elénekelték a magyar és a lengyel himnuszt, és elhangzott Vörösmaraty Mohács című verse is.

A megemlékezés előtt, reggel 8 órakor a Szent Mihály templomban ünnepi szentmisén emlékeztek meg a mohácsi csatában elpusztult magyarokról és lengyelekről – köztük II. Lajos királyról és Sárkány Ambrusról.

A mohácsi csatáról ugyan mindenki tanult az iskolában, ám azt kevesen tudják – még az érdiek között is -, hogy 1526. júliusában a háromezer fős seregével Mohácsra induló II. Lajos király Érden vendégeskedett pár napig, Sárkány Ambrus kastélyában, majd 22-én – ami akkor szintén vasárnapra esett – útnak indult: az érdi réven átkelt a Dunán, hogy a Csepel-szigeten búcsút vegyen feleségétől, Habsburg Máriától.

II. Lajos érdi tartózkodásának, illetve a mohácsi vészben elesett katonáknak állít emléket a mohácsi csata négyszázadik évfordulójára emeltetett ófalusi oroszlános emlékmű. 2007-ben e mellé még egy táblát elhelyeztek, amely azoknak a lengyel katonáknak állít emléket, akik a hagyomány szerint Érden, illetve Érd után csatlakoztak a magyar király seregéhez. A mintegy 1200-1600 fős lengyel segédcsapat tagjai életüket áldozták a törökök elleni csatában; emléküket Mohácson is oszlop őrzi.