Először a Fogócska SE történetében szinte a teljes klub együtt utazott egy tornára: a Magyar Rögbiszövetség 25. éves jubileumát a Diákolimpia döntőjével és teljes olimpiai (hetes-) rögbifordulóval ünnepelte.

Körülbelül 1000 rögbis gyűlt össze Esztergomban. Az érdiek a felnőtt férfi és női csapattal, a kölyökkel és a minivel is indultak. A kadétok a szokott módon a Batta Bulldogokat erősítették.

„Két dolgot kell megjegyeznetek: a miniknek el kell hinniük, hogy bárkit megverhetnek, a kölyöknek meg nem szabad elfelejtenie, hogy esetleg vereséget is szenvedhet” – ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a kisebbeket Tóth Sándor, edző. A minik ősszel még csak a negyedik helyet szerezték meg a Diákolimpia őszi fordulóján, de azóta nagyon sokat dolgoztak, amit kamatoztatni tudtak. Nem mellékesen nagyon erős, nagydarab valamint rendkívül fürge játékosok alkották a csapatot szinte ideális keverékben. Az első meccset a régi mumussal, a legjobb minivel, az Esztergom csapatával játszották. Ősszel még 10-4 célarányban kaptak ki tőlük a Fogócskások, most viszont fegyelmezett játékkal „ledarálták” őket. Az első félidőben már 3-1-re vezettek, és jól tudták rotálni a nagy embereiket, ezáltal uralva a találkozót. A döntőnek beillő meccset, így végül 6-3-ra nyerték az érdiek.
A széleken Bányai Attila és Szunyogh Bence remekül védekezett, középen a Karácson Gergő – Szántó Arnold – Hurja Richárd – Manczur Bálint kvartett az ellenfélben nagy kárt tett, és remekül előkészítette a terepet a második félidőben beállt óriásnak, Majoss-Marozsán Zoltánnak. Ster Martin remekül irányított és gyors reagálásaival sok labdát szerzett, amiből indulhattak a nagyobbak. A többi mérkőzés laza ujjgyakorlat volt, a Szegeden és a döntőben a Fehérváron több mint tíz céllal gyalogoltunk át. A döntő előtt az ellenfél edzője (jogosan) elkérte Majoss-Marozsán Zoltán diákigazolványát, és elképedve látta, hogy valóban 2003-ban született… De mire Zoltán beállt a 2. félidőre hét céllal vezettek az érdi rögbisek. Ennek a meccsnek az elején remekül működött együtt Szántó Arnold és Ster Martin, Arnold előretörései után kiváló passzokat adott fel a földről, ebből két célt is berakott. A „kicsik” nagyon örültek, hogy kiderült: mindenkinél jobbak lettek tavaszra.

A kölyökcsapatnak a győzelem volt a megszokott. Tétmeccsen itthon 4 éve veretlenek voltak, ám tornán a fizikai fölényben lévő Nagykőrös és a remekül összerakott Tárnok is várt az ellenfelek között volt. Először egy kezdőcsapattal 12–0-ra verték a Budapesti Torpedó Rögbiklubot, majd a Nagykőröst összeszedett játékkal biztosan győzték le 7–2-re. A kölyökcsapatban csak három nagy termetű játékos van, de a többiek fürgesége mindent ellensúlyoz. Karika Krisztofer, Szanyi Zsombor és Mező Alex nagyon nehezen tarthatóak, de az idén kezdett Kádas Róbert is remekül védekezett. Kádas Tamás kevesebbet játszott, mert mindig a korosztályból kiöregedőkkel játszott. A budapesti francia iskola, a Lycée Francais csapata nem jelentett gondot, az utolsó fordulóban döntő jellegű meccsen a Tárnok következett. Ők remekül összeálltak és nagyon kemények voltak az egész tornán, főleg, ha az egy hónappal ezelőtti battai formájukat nézzük. Végül nehéz küzdelemben 6-4-re győztek az érdiek, így két korosztályban is az első helyen végeztünk. A kadétok a hetesrögbi-bajnokság utolsó fordulójában a 3., összesítésben a 2. helyen végeztek. A felnőtt hölgyek a felsőházban most 4. helyezettek lettek, a férfiak az első meccsen vereséget szenvedtek az Exilestől, de a Szegedet nagyon magabiztosan győzték le, és a korábbi egyeduralkodó Battai Bulldogoktól csak egy utolsóakciós céllal kaptak ki. Összességében a Fogócska SE csapatai egy kicsi, de fejlődő klub képét nyújtották.