Több mint három évtizede él városunkban Mosonyi Kiss Gusztáv grafikus, ennek dacára viszonylag keveset tudunk életéről és munkásságáról, ami elsősorban mérhetetlen szerénységének számlájára írható. Soha nem igyekezett reflektorfénybe kerülni, ezért leginkább csoportos kiállításokon bukkantak fel művei. Az Érdi Hungarikum Klub azonban tavaly felvette alkotásait az Érdikumok közé, így ezek városunk kulturális örökségének részét is alkotják.

Munkáit vegyes összkép jellemzi, mert akár a pillanatnyi helyzetről kialakított kritikai jellegű alkotásairól, akár a világ állapotát kissé romantikus szempontból megközelítő véleményének kinyilvánításáról van szó, őt mindig kizárólag a ténymegállapítás izgatja. Úgy is, mint a régi idők nyoma, s úgy is, mint szürreális látomás – vallja magáról Mosonyi Kiss Gusztáv, érdi grafikusművész, aki legszívesebben rajzol. 

Elsősorban a régi dolgok tárgyi megnyilvánulásai és azok atmoszférája érdekli. Ez legplasztikusabban talán az Ablak című alkotásán érhető tetten. Vannak azonban olyan képei is, amelyeken a sebesség dominál. Ezek ifjúkori alkotásai, így részben fiatalságával magyarázhatók: világszerte divatba jött a versenyzés, és barátaival folytatott motorozások ihlették ezen munkáit.

Jellemző rá, hogy alkotásaival mindig a tökéletességre törekedett, éppen ezért néhányszor az is előfordult, hogy többször is átalakított egy-egy művet, amíg ő maga nem volt elégedett vele. Azt is elárulta, többet szeretett volna alkotni, mint amennyit eddig sikerült, szerinte ugyanis mindössze csupán az öt százalékát rajzolta meg mindannak, amit lehetett volna.

Tavaly a Nagycsaládosok Országos Egyesülete kérte fel, hogy készítse el a kiadásában megjelenő, Képes barangolás című kifestőkönyv grafikáit. Érd jellegzetes épületeiről, emlékhelyeiről és növényeiről születtek igényes munkái, amelyekkel elsősorban a gyermekekhez szólva mutatja be a Magyar Földrajzi Múzeumot, a Kutyavárat, az ófalusi Minaretet, az egykori Szapáry-kastélyt vagy a Hősi emlékművet.

Mosonyi Kiss Gusztáv nem sokkal a háború után 1949-ben született Kisújszálláson. Szülei nehéz helyzetbe kerültek az államosítás miatt, ezért az 50-es éveben el kellett költözniük Kisújszállásról, és éppen1956-ban, a forradalom és szabadságharc évében kerültek Budapestre. Az általános iskola elvégzése után képzőművészeti gimnáziumba járt, majd a Néprajzi Múzeumban kezdett dolgozni, és az ott eltöltött idő számára egy főiskolával ért fel.

Egy különleges világ tárult elé. Múzeumi raktárosként gyűjtőutakra járt kollégáival, és az ország legkülönfélébb településeire, helyeire juthatott el, amelyek során rengeteget tapasztalatot szerzett. Később Szentendrére került, ahol megismerkedett „Öcsikével”, ef Zámbó Istvánnal, valamint jó barátságba került Barabás Sándorral és Doór Ferenccel is. Aknay János Kossuth-díjas festőművésszel pedig padtársak voltak a gimnáziumban, vele is itt találkozott újra. Szentendrén Mosonyi Kiss Gusztáv is részt vett a Szabadtéri Tárlaton, majd ő is alapító tagja lett a Vajda Lajos Stúdiónak, rendszeresen odajárt a többi képzőművésszel együtt. 2002-ben az ő alkotásai is szerepeltek a Műcsarnokban a Vajda Lajos Stúdió jubileumi kiállításán, és továbbra is rendszeres résztvevője a szentendrei csoportos tárlatoknak.

Érdikummá 2014. novemberében szavazták be az érdi Hungarikum klub tagjai.

Alkotásai az ország több városában is szerepeltek kiállításokon és Erdélyben is láthatóak. Egyéni tárlattal pedig Budapesten, Érden és Szentendrén mutatkozott be. Grafikusművészként könyvillusztrációi is jelentősek. Olyan kötetekben bukkannak fel művei, mint például Katajev: Távolban egy fehér vitorla (Bp., 1976), Kassák Lajos: Válogatott versek (Bp., 1977), Szimfónia (Bp., 1977), Dickens: Jarudyce-örökösök (Bp., 1978), Pablo Neruda: Válogatott versek (Bp., 1978).

 Érdi Újság