November elsején meggyilkoltak egy idős házaspárt Kossuth utcai családi házukban. A bűntény nemcsak brutalitása miatt, hanem azért is megrázta meg a helyi közvéleményt, mert Dr. Kárpáti Felicián és felesége, Mária, évekig tanított Érden, nagyon sokan szerették, becsülték őket. Szomszédok, volt kollégáik és tanítványaik emlékeznek rájuk az Érdi újságban. 

Holtan találtak egy idős házaspárt érdi családi házukban november 1-jén este. Halálukat az elsődleges orvosi vélemény szerint idegenkezűség okozta. A brutális és érthetetlen gyilkossággal kapcsolatban a megyei főkapitányság vette át a nyomozást. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-nek elmondta: az ügyben a főkapitányság bűnügyi osztályán emberölés bűntett elkövetésének gyanúja miatt indult nyomozás, egyelőre ismeretlen tettes ellen. Részleteket, a nyomozás érdekeire hivatkozva, máig nem árultak el. Bár a holttesteket november 1-jén, vasárnap megtalálták a rendőrök, a nyomszakértők még szerdán, november 4-én is dolgoztak a környéken. Ekkor ugyan már nem zárták le a területet, de a Kossuth utcában rendőr irányította a forgalmat. Az esettel kapcsolatban ennél többet rendőrségi forrásból nem lehet tudni egyelőre. A barátok, volt kollégák, ismerősök azonban emlékeznek és beszélnek.

Mindenkihez volt egy jó szavuk

A Kossuth utcai ház redőnyei lehúzva, mintha csak elutaztak volna a lakók. A kapunál elhelyezett mécsesek, virágok azonban jelzik, hogy itt történt a tragédia – és azt is, hogy a tanító házaspárt sokan szerették.

– Mindennap erre járunk haza a fiammal. Ha jó volt az idő, a néni gyakran dolgozott kint a kertben, és beszélgetett az arra járókkal. Mindenkihez volt egy jó szava. A kertben termő gyümölcsökből is rendszeresen adott a fiamnak. A bácsit nem ismertük, a kutyát viszont annál jobban: nagyon kedves jószág volt – emlékezett vissza egy környékbeli fiatalasszony. – Mindenkit megrendített ez az eset, hiszen a környéken ismerték és szerették a házaspárt. És sokan félnek is, főleg az idős, egyedülálló emberek, hiszen ők nem tudnak hogyan védekezni: nincs pénzük rácsokra, riasztóra – mutatott rá az asszony.

Nem ez az első bűncselekmény, ami a környéken történt: többen is panaszkodtak, hogy éjszaka besurrannak a kertjükbe, és elemelik, amit érnek.

– Tőlünk is mennyi mindent elloptak már, bicikliktől a kerti eszközökig – mondta a Kossuth utca túloldalán, a meggyilkolt házaspárral szemben lakó idős férfi, aki nagyon jól ismerte a tragikus módon meghalt házaspárt. – Úgy tudom, Marika Tatára készült a november 1-jei hétvégén, a temetőbe ment volna. A rokonok hiába várták, idetelefonáltak Érdre egy ismerőshöz, az jött át, és mikor látta, hogy valami gond van, riasztotta a rendőrséget. Mi egyébként nem hallottunk semmit, és nem is tudunk semmit. – tette hozzá.

„Karba kéz, van méz!”

A pedagógus házaspár harminchárom esztendeje élt Érden. Dr. Kárpáti Felicián a 6-os (jelenleg Érdligeti) iskolában tanított, felesége, Marika, pedig a Kőrösiben volt napközis nevelő.

Kárpáti Felícián művészcsaládból származott, édesapja költő volt, nagyapja, Kramolin József tengerész pedig a XIX. század végén körbehajózta a földet egy hadihajón Ferenc Ferdinánd trónörökössel – a rajztanár unoka a fennmaradt naplója alapján könyvet készült írni róla. Mint Puskás Katalintól, a Magyar Földrajzi Múzeum munkatársától megtudtuk, az intézmény segítette a kutatásaiban; azt azonban nem tudni, megszületett-e a kötet, vagy sem.

Szabadidejében méhészkedett, délelőttönként pedig felső tagozatosokat tanított rajzra. Egyik tanítványa, Gárdos Attila, ma az Érdi Városi Televízió szerkesztő-műsorvezetője, így emlékszik vissza rá: – Szigorú tanár volt, aki felső tagozatosokat tanított. Több emlékem is van vele kapcsolatban: tőle tanultuk meg például az árnyékolást; egy kis tejesbödönt kellett lerajzolnunk; ő a táblára skiccelte, mi a papírra. Méhészkedett is, és erről a hobbijáról sokat mesélt nekünk – emlékezett vissza Gárdos Attila.

A tanár úr méhész szakkört is indított – ezt már egy másik tanítványa, Galamb Viktorné mesélte nekünk, aki ma egykori iskolájában dolgozik. Ő hívta fel figyelmünket azokra a tablókra is, amelyeket a tanár úr látható. Idősödő, szigorú arc; mint egykori tanítványa mondta, régivágású tanár volt, egy-egy mondata szállóige lett az iskolában.

– Több kedves mondása volt: „Szedte-vette-teremtette, rendetlen gyerekserege!”, no meg: „Karba kéz, van méz!” Ezzel persze a hobbijára utalt: méhészkedett, és hétvégenként a piacon árulták a mézet. Hatalmas kertjük volt a Kossuth utcában, ott tartották a kaptárakat, és nekünk, gyerekeknek, a méhész szakkört is. Bizony, a három év alatt, míg szakkörös voltam, féltem egy kicsit, hiszen tanúja voltam, hogy sokszor megcsipkedték a tanár urat a méhek, engem azonban nem bántottak. Nagyon szerettem – szigorú, de jó tanár volt. Kiderült róla egy furcsa dolog is, hogy színvak volt. Ezt már akkor mondta el, amikor végzősök voltunk. Csodálkoztunk nagyon, hisz ő nemcsak rajzot tanított, hanem az iskola dekorálását is irányította. A tanár úr ekkor emlékeztetett minket arra, hogy mindig velünk hozatta ki színek szerint a kartonokat, és hogy minden tévedést kizárjon, még meg is szavaztatta, melyik milyen színű… Sokat mesélt egyébként nekünk az óráin, nemcsak a méhekről, hanem világjáró nagyapjáról is – emlékezett vissza a tanítványa.

Egykori munkatársai közül van, aki még az iskolában dolgozik. Törökné Demjén Éva matematikát tanít az Érdligeti iskolában, immár harminchetedik éve. – Pár éve dolgoztam az iskolában, mikor hozzánk került, már idős tanárként. Végtelenül nyugodt, kedves ember volt, szerették a gyerekek. Bár több mint húsz éve nyugdíjba ment, nagy megdöbbenéssel fogadtuk a hírt – mondta a tanárnő.

Bár a jelenlegi diákoknak már csak a szülei emlékezhetnek rá, az Érdligeti iskolára felvonták a fekete lobogót, így emlékezve az egykori kollégára.

A Kőrösi iskola is gyászol

Fekete lobogó leng a Kőrösi iskolán is: itt tanított Kárpáti Felicián felesége, Marika néni, akire mint napközis nevelőre emlékezhetnek egykori diákjai és kollégái – köztük Maitz Ferenc igazgató.

– Több mint húsz esztendeig dolgozott nálunk; 1980-ban jött az iskolához, 1993-ban ment nyugdíjba, de 2002-ig tovább tanította a gyerekeket. Csendes, kedves hölgy volt, nagyon szerették a gyerekek. Emlékszem, méhészkedett a házaspár, ezzel kapcsolatos foglalkozásokat is tartott a diákoknak, akik megkóstolhatták a mézes süteményeit is – emlékezett vissza az intézményvezető.

Marika néni már nem süt több mézest. Alig tíz napja, hogy a házaspárt meggyilkolták – azóta lehullottak a levelek a fákról, amelyeket már senki nem fog összeseperni, ahogy a kis veteményt sem gazolja, szedi fel már az, aki ültette. A rendben tartott ház és kert elhagyatott, elhanyagolt. A kerítésen viszont virág virul és napról napra több mécses ég: jelzik, hogy a tanítványok, barátok, szomszédok és ismerősök nem felejtenek.

Érdre nem jellemzőek a brutális bűncselekmények, az emberölés nagyon ritkán fordul elő. A statisztikákban hosszú évekig nem, vagy alig szerepelt gyilkosság. Érdekes viszont, hogy épp tavaly történt egy hasonló bűncselekmény a Szilfa utcában: 2014 májusában egy tüzeset kapcsán vonultak ki a katasztrófavédelem munkatársai, akik a tűz eloltását követően egy középkorú nő és egy férfi holttestére bukkantak. A halottszemle során megállapították, hogy a pár halálát idegenkezűség okozta. Az elkövetőt pár nap alatt elfogta a rendőrség. Kiderült, azért gyújtotta fel a helyiséget, hogy eltüntesse a nyomokat.

A rendőrség folyamatosan megkísérli az emberek figyelmét felhívni arra, hogy vigyázzunk jobban egymásra. Ez alatt azt értik, hogy nem árt, ha figyelünk a szomszédainkra, és ha gyanúsat, szokatlant észlelünk, ne avatkozzunk be, hanem azonnal hívjuk a rendőrséget.

Érdi Újság 

Ádám Katalin