Egy lavina miatt néhány hete visszafordult a világ második legmagasabb hegyről, az 8611 méteres K2-ről Klein Dávid és Suhajda Szilárd, akik a Johnnie Walker K2 Expedíció keretében június 14-én indultak el, s hazatérésük után közösen tartottak élménybeszámolót.

A hegymászók élménybeszámolója előtt Gábor Éva, a Johnnie Walker márkamenedzsere ismertette, hogy a cég számára az elsődleges és legfontosabb cél a hegymászók hazatérése és nem a sikeres csúcstámadás volt.

Klein Dávid betekintést adott a hazai expedíciós hegymászásba. Mint mondta: a tizennégy nyolcezres csúcsból a K2 és a Sisapangma, valamint az Everest maradt, amelynek csúcsára oxigénpalack nélkül még nem jutott fel magyar. Ennek szimbolikus jelentése vagy, de ők ezekkel az expedíciókkal felhívják a figyelmet a hegymászás más területeire is.

Dávid úgy érezte, hogy ő csatlakozott Suhajda Szilárdhoz, akit házigazdának titulált, hiszen Suhajda tavaly már megpróbált feljutni a K2-re, de akkor is visszafordult. Szilárdnak különösen fontos ez a csúcs, mert szerinte ez a világ legszebb hegycsúcsa, amit 8051 méter magas Broad Peak expedícióról korábban már többször látott.

Eleinte július 25-re mutattak egy időjárási ablakot a meteorológiai előrejelzések, és sokan ekkorra időzítették a csúcstámadást, ám az időpont előbb egy napot csúszott, ők pedig csupán két akklimatizációs kört tudtak tenni, de az ideális csúcstámadáshoz legalább még kettőre szükségük lett volna, végül pedig egy lavina elsodorta a hármas tábort. Ettől függetlenül némileg furcsa taktikát alkalmaztak, mert az alaptábor után rögtön egy éjszakát fent töltöttek az egyes táborban, majd a visszatérés helyett a kettes tábort építették ki, csak ez után mentek le az alaptáborba.

Az akklimatizációs körök után az ideális eset, hogy egy-két napot ismét az alaptáborban töltenek, de a rossz időjárás, a rengeteg havazás és eső miatt egy teljes hétig az alaptáborban kellett maradniuk.

Majd július 23-án egy akklimatizációs körre indultak, ám Dávid elmondása szerint a felfelé vezető úton vacillált és rossz érzése volt, hiszen havazott, s ilyenkor egy napot kellett volna várniuk, hogy továbbmehessenek, mert a hó miatt nagyobb a lejtők lavinaveszélye.

Aztán a következő napokban a hármas tábor megcsúszott, 25 sátor, 200 oxigénpalack és a kötelek teljesen megsemmisültek, sőt Suhajda Szilárdék 2400 méterrel lejjebb még két nagy robbanást is hallottak, ami minden bizonnyal az oxigénpalackok robbanása lehetett.

Klein Dávid és Suhajda Szilárd már ezt megelőzően nagyjából 100-120 társukkal közösen döntöttek úgy, hogy levonulnak a hegyről és nem próbálják meg a csúcstámadást. A beszámolón mindkét hegymászó többször is elmondta, ha nem döntenek a visszatérésről, akkor a mostani lehetett volna a hegymászás történelmének legnagyobb tragédiája, hiszen az alaptáborban lévő összes expedíciózó a visszavonulás mellett döntött, így senkinek sem sikerült a csúcsra érkezés.

Suhajda Szilárd később megosztotta az ÉrdMost.hu-val, hogy nagyjából 7000 méter magasságig jutottak el.

Klein Dávid és Suhajda Szilárd évek óta ismerik egymást, ám expedíción most voltak először közösen. Klein elmondta, hogy Suhajdát már az Annapurnán lefelé vezető úton műholdas telefonon felhívta, hogy jöjjenek együtt egy expedícióra.

– 2010-ben engem és Várkonyi Lászlót elsodort egy jégár, akkor ő életét vesztette. Utána én évekig nem nagyon, illetve nehezen nyitottam más mászók felé, mert ez egy hosszú, mély mászókapcsolat volt, ami nekünk volt. Aztán tudatosan elkezdtem keresgélni. Ma Magyarországon Szilárddal mi ketten vagyunk az aktív expedíciós mászók. Alpin környezetben mozogtunk korábban együtt, csöveztünk egy hónapot az Alpokban, többször voltunk jeget mászni, tehát éreztem, hogy ez egy ígéretes kapcsolat – mesélte Klein Dávid, aki a következő időszakról is szót ejtett – Expedíciós terveim vannak, ám ezeket még nem osztom meg, az őszi szezont viszont biztosan kihagyom.

Klein Dávid korábban többször hangoztatta, hogy nem feltétlenül az számít sikernek, ha valaki kitűzi a zászlót a hegy csúcsára, hiszen egyrészt a csúcsról még le is kell jönni, másrészt nem biztos, hogy csak egy ilyen esemény okoz sikerélményt.

– Az Annapurnánál és a Manaszlunál is azt mondtam, persze nagyon fontos, hogy elértem a csúcsot, de ennél sokkal többről szól az expedíciós hegymászás. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a Johnnie Walker K2 Expedíció célja, hogy elérjük a csúcsot és visszatérjünk onnan élve, és közben a heggyel, önmagunkkal, az elveinkkel, a mászótársunkkal harmóniában létezzünk. A fókuszpontja az expedíciónak, hogy elérjük a csúcsot. Ezt nem értük el, ilyen értelemben csalódás és kudarc, de a többi vonalon nagyon sokat kaptam. Nagyon komoly megerősítés volt, hogy a mi elveink az ilyen időjárási körülmények miatt azt mondták nekünk, hogy hülyeség felmenni. Közben pedig arra is gondoltam, hogy benne van a pakliban, hogy nem történik semmi baj, míg ötven ember felmegy a csúcsra, én pedig egész életemben azon fogom rágni magam, hogy miért fordultunk vissza. Aztán néhány órával később döntésünket a lavina igazolta és a hegymászó történelem legnagyobb tragédiáját kerültük el. Utólag visszagondolva pedig pláne pozitív, hogy az elveink és nem a lavina miatt fordultunk vissza.