Munkáival leginkább arra hívja fel a figyelmünket, amit a hétköznapokban alig, vagy egyáltalán nem veszünk észre. Benkóczy Péter tárlatán szépséges és békés tájakon barangolhatunk, s az ősz ezernyi színében és fényében gyönyörködhetünk.

Már több mint félszáz kiállításán van túl, pedig a festészet csak a 90-es évektől foglalkoztatja. Hiába a korán felfedezett rajztehetsége, az élet mégis messze sodorta a művészettől. Olaj- és gázipari mérnökként szerzett diplomát, s a felelősségteljes napi feladatok sokáig háttérbe szorították az alkotói kedvet. Ám a lelke mélyén továbbra is élt benne az önkifejezés vágya, hiszen apai nagyanyja is festett, nagyapja, az egri líceum tanára és címzetes igazgatója pedig a kor jeles írója volt. Így miután nyugdíjba ment, felesége biztatására kezdett el ő is alkotni. Végtelen szorgalommal igyekezett behozni a lemaradást, s autodidaktaként főként a gyakorlatban sajátította el mindazt, amit a tájképfestészetről tudni kell.

Rengeteg alkotótelepen vett részt, mestereinek Vargha Lászlót, Zórád Ernőt, Pósa Edét, s leginkább Gonda Zoltánt tekinti. Utóbbi a kalotaszegi Nagypetri Művésztelep vezetője, Benkóczy Péter pedig alapítótagja és szervezője ennek a 15 évvel ezelőtt indult művésztelepnek. Innen ered az erdélyi tájvilághoz való szoros kötődése is.

Feledy Balázs művészettörténész szerint a festő akvarelljein és pasztellképein egyaránt remekül érvényesül az a technikai tudás, amellyel magas szakmai szintre emelte a művészi világát. Akvarelljeit sem festi túl, hagyja lélegezni a papírt, ezáltal a frissesség, elevenség sugárzik belőlük. Mindig megtalálja azt a pontot, amitől a képei nem érzelgősek, csupán érzelmesek. Tíz éve él és alkot városunkban, s két esztendeje csatlakozott a Poly-Art Képzőművészek Érdi Közösségéhez.

Legutóbb készült, főként őszi tájképeivel a tárnoki Művelődési Ház Rösler Endre termében találkozhatnak a művészetkedvelők. E gyönyörű évszak ezernyi színét és fényét idéző kiállítását a múlt hét keddjén Somfai István, a Poly-Art elnöke nyitotta meg. Kiemelte: Benkóczy Péter festményein nemcsak hazai tájakkal találkozhatunk, hiszen az erdélyi és horvátországi utazások élményei is bőven megihlették a szerzőt. Az érintetlen természet, a falvak és a városok megkapó utcarészletei, a tanyavilág csendje és a mulandóság is gyakran megihleti. Tudatosan kerüli a harsány, izgató színeket, pasztell piktúrája pihentető szemnek és léleknek egyaránt. A mai viszályokkal, ellentmondásokkal és kérkedésekkel teli, agresszív világunkban szükségünk van a képeiből áradó harmónia, a szinte tapintható nyugalom megtapasztalására, így jólesik lecsillapodni, megpihenni e tájképek társaságában. Bár a művész ritkán helyez el emberi figurákat a képein, mi odaképzelhetjük magunkat, amint egy-egy erdőszéli, folyóparti vagy útszéli sétát teszünk a ragyogó őszi napsütésben, s közben a különleges fényekben, árnyakban, a pihenni készülő természet sokszínűségében gyönyörködünk – fogalmazott Somfai István.

A megnyitó perceit Ábel Csaba gitárzenével, az IRKA tagjai versekkel színesítették. Benkóczy Péter tájképeit az érdi Hungarikum klub javaslatára, 2014-ben felvették az érdi Települési Értéktárba. Tárnoki kiállítása a hónap végéig megtekinthető a helyi kultúrházban.

Érdi Újság 

Bálint Edit