Érden gyerekeskedett, s az egykori Széchenyi István – ma Érdligeti – Általános Iskolában kezdte a tanulmányait, Csepelen egy szakközépiskolában folytatta, majd úgy döntött rendőrnek áll. Csaknem egy évtizede Ófalu-Újfalu körzeti megbízottja, s jórészt az ő szolgálatának köszönhető a településrész mai nyugodt közbiztonsága. Múlt csütörtökön, Érden elsőként megkapta az Év Rendőre Díjat. Beszélgetés Kertész Balázs főtörzsőrmesterrel.

 -Mióta teljesít szolgálatot a testületnél?

- Rendőrként 2008-ban kerültem az Érdi Rendőrkapitányságra, de gyermekkoromtól fogva ebben a városban élek. Nagyapámmal gyakran jártunk Ófaluba a Duna-partra, hogy meglessük, hogyan töltik fel a kompot, meg az elhaladó uszályokat, hajókat számlálgattuk. Aztán egy napon úgy hozta a sors, hogy itt lettem a körzeti megbízott iroda vezetője. Olyan területet bíztak rám, amelyen akkoriban erőteljes bűnözési hullám söpört végig. A gyakori lakásbetörések, lopások és garázdaságok, alaposan aláásták a lakosság rendőrök iránti bizalmát. Rettegtek a bűnözőktől és úgy érezték, hogy a rendőrség részéről sem kapták meg azt a háttértámogatást, amit jogosan elvártak. Ilyen körülmények között kezdtem el a szolgálatomat és az elmúlt évek során sikerült rendőrökből és helyi polgárőrökből egy olyan csapatot létrehozni, amely hatékonyan felvette a harcot a bűnözőkkel szemben és mára sikerült megszilárdítani ezen városrész közbiztonságát. Fontos, hogy ezzel együtt az ófalusi lakosok bizalmát is visszanyertük. Bátran állíthatom, hogy mára ismét visszatért a gyermekkoromban tapasztalt biztonság és nyugalom.

- Sok kisfiú szeretne tűzoltó, vagy rendőr lenni. Ön is a gyermekkori álmát valósította meg?

- Kivétel lehetek, mert kiskoromban még meg sem fordult a fejemben, hogy rendőr leszek. Ez a gondolat inkább már érettségi után kezdett foglalkoztatni, de még akkor sem a rendőri hivatásra, hanem a honvédségbe készültem. A szüleim azonban túlságosan féltettek a katonai pályától, így az ő hatásukra inkább a rendőrséget választottam. Pedig a családomban nem volt erre példa, senki sem befolyásolt, vagy ösztönzött erre a pályára, a saját döntésem volt. Így 2006-ban megkezdtem a tanulmányaimat az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolában és 2008 júliusában felszereltek az Érdi Rendőrkapitányságra, ahol az Őrjárőr Alosztályban kezdtem a pályafutásomat. 2009 novemberében neveztek ki körzeti megbízottnak, Érd-Ófalut és Újfalut, a városközpontot és Érdliget egy részét bízták rám, ami közbiztonságát és nagyságát is tekintve, az egyik „leghúzósabb” területnek számított, s számít ma is. Tízegynéhány ezernyi lakost él itt és mint köztudott, Ófalu volt akkor a „legproblémásabb” városrész, itt követték el a legtöbb vagyon elleni bűncselekményt. Természetesen az volt a legelső és legfontosabb feladatom, hogy megfékezzem és visszaszorítsam a bűncselekmények számát.

- Igen gyorsan látványos eredmények születtek Ófaluban. Hogyan sikerült ezt elérnie?

- Rengeteg segítséget kaptam. Kollégáimmal rendszeresen járőröztünk és fokozott ellenőrzéseket tartottunk, s ennek köszönhetően egyre több elfogásunk is volt a 2010-es években, amikor még Érd-Ófalu borzasztóan fertőzöttnek számított bűnügyi szempontból. Ám ahogy gyarapodott a letartóztatottak száma, úgy csökkent a betörések, lopások aránya is! Már több mint tízen jogerős büntetésüket töltik ebből a városrészből.

- Jóformán megszűntek Ófaluban a számottevő bűnesetek?

- Igen, érezhetően csökkent az elkövetések száma, de legalább ennyire fontos, hogy a rendőrség is visszanyerte a lakosság bizalmát. Korábban ugyanis sokan félelemben éltek, és ha voltak is használható adataik a bűncselekményekről, esetleg felismerték az elkövetőket, nem mertek ezzel kapcsolatban vallomást tenni. Ma már bátrabban segítik a munkánkat, hiszen a rendőrségnek fontosak azok az információk, amelyekről a lakosoknak tudomásuk lehet, mert ezek alapján tudjuk felderíteni a bűncselekményeket és megfelelően intézkedni. Korábban sokan nem mertek tanúskodni, féltek az esetleges következményektől, az elkövetők, vagy a családtagjaik bosszújától, de ma már nincs okuk ezektől tartani, mert látják, hogy a rendőrség jelen van és teszi a dolgát. Nemcsak felderítjük a bűncselekményeket és rács mögé juttatjuk az elkövetőket, hanem minden erőnkkel igyekszünk megvédeni, bármiféle retorziótól megóvni a törvénytisztelő állampolgárokat. Határozottan állíthatom: ma már bíznak bennünk az emberek.

- Nagy kihívás volt önnek ez a felelősségteljes megbízatás?

-Igen, de szerencsére nem egyedül kellett megbirkóznom vele. Rendkívül sok segítségem volt a rendőrkollégák, a közterület felügyelők és a polgárőrök részéről. Nem csak rajtam múlott a siker, hiszen igen komoly csapatmunka volt elérni a közbiztonságot, de ahhoz, hogy ezt ma is élvezhessék az ott élők, ugyanúgy kell dolgoznunk, folyamatosan résen kell lennünk.

- Miként élte meg, hogy szinte azonnal a mély vízbe dobták?

-Amikor én a rendőri pályafutásomat elkezdtem, a város kiterjedéséhez és a lakosság számához mérten jóval kevesebb rendőr teljesített szolgálatot, mint amennyi elvárható lett volna. Olyannyira kevesen voltunk, hogy friss rendőrként, egyes időszakokban teljesen egyedül kellett ellátnom a járőrszolgálatot egész Érden, tehát számomra szinte természetes volt, hogy meg kell birkóznom a rám bízott feladattal.

- Ön szerint milyennek kell lennie egy jó rendőrnek?

- Legyen mindig tisztában az aktuális jogszabályokkal, hiszen kizárólag a meghatározott jogszabályi háttér mentén intézkedhet. Szükséges a megfelelő kiállás, a magabiztosság, amivel érvényt szerez mások törvényes magatartásának. Így az intézkedés alá vont személyeknek be kell látniuk, hogy az ellenszegülésnek nincs sem helye, sem esélye. Meggyőződésem, hogy ennek a szakmának alapkövetelménye határozottság és a cselekvőképesség, valamint a jó kommunikációs képesség, hiszen bizonyos helyzetekben meg kell tudni a szemtanúktól mi történt, vagy adott esetben fel kell készíteni az embereket arra, mi fog bekövetkezni.

- Abban a városban lett körzeti megbízott, ahol sokan gyermekként ismerték önt. Hogyan fogadták, hogy rendőrként tért vissza közéjük?

- Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az én esetem meglehetősen egyedi, hiszen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság és a Budapesti Rendőr Főkapitányság területén rengeteg rendőr teljesít ma szolgálatot, így itt folyamatosan szükség van utánpótlásra, mert rendszeresen rendőrhiánnyal küzd ez a térség. Én tehát épp jókor voltam jó helyen. Lehet, ha épp az ország másik végében szerettem volna elkezdeni a szolgálatot, azt a választ kapom, hogy ott most nincs számomra hely. Érden viszont nagy szükség volt rendőrre, s engem, mint helyi lakost, nagy szeretettel és bizalommal fogadott a lakosság, s ez megkönnyítette számomra a beilleszkedést. A helyismeret és a személyes ismeretségek is nagyban segítették a munkámat.

- Közel egy évtizede van szolgálatban. Nem bánta meg, hogy rendőr lett?

- Nem. Maximálisan elégedett vagyok és ennyi tapasztalattal a hátam mögött sem döntenék másként, hiszen mindig olyan munkahelyet szerettem volna, amely nem zár be a négy fal közé, fontos számomra a mozgásszabadság. Ha nem a fegyveres testület mellett döntöttem volna, biztos vagyok benne, hogy akkor is olyan munkát végeznék, ami nem szorít be egy irodába. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a fegyveres testületeknél parancsot teljesítünk, s ezt is tudni kell a helyén kezelni, mert nem mindenki alkalmas rá, hogy ne a saját elképzelése és feje után menjen, hanem kötött szabályok szerint dolgozzon. Itt „parancs” és „értettem” van! Akinek ez nem megy, vagy nem ilyennek született, ezt képtelen elfogadni és erre berendezkedni. Mi kizárólag meghatározott jogszabályi keretek között tehetjük, tesszük a dolgunkat, maradéktalanul tisztában kell lennünk azzal, mikor, milyen helyzetben és miként intézkedhetünk.

- Vajon a nagypapával a Duna-partra járó, széchenyis kisdiák sokat változott az évek során?

- Rengeteget. Nemcsak felnőttem és tapasztalt lettem, hanem úgy érzem, a hivatásomnak köszönhetően olyan dolgokba is belelátok, amit korábban el sem tudtam volna képzelni, például igazgatásrendészeti, közlekedésrendészeti, vagy közbiztonsági szempontokban, amelyekről soha nem gondoltam, hogy bármikor közöm lesz hozzájuk. Körzeti megbízottként azonban mindegyik területen tájékozottnak, naprakésznek kell lennem. Ugyanakkor örülök annak is, hogy rengeteg embert megismerhettem a saját területemen. Jó érzés, ha sikerül a törvényszegő bűnözőket elkapni, mert ez nagyban erősíti a lakosság biztonságérzetét. Ez a környezetben sokak számára öröm, ám a törvényszegők nem igazán díjazzák. Olykor visszahallom, hogy a törvényszegésre hajlamosak tartanak tőlem, figyelmeztetik egymást: „Vigyázzatok, ha a Balázs úr van szolgálatban!” Sokan csak így hívnak: Balázs úr. Számomra ez megtisztelő, mert azt jelzi, hogy tisztelik, amit képviselek és elfogadták a személyemet.

- Voltak emlékezetes pillanatok az eddigi pályafutása során?

- Ilyenek szinte naponta előfordulnak, hiszen valamennyi eset és intézkedés más, kettő egyforma szinte sohasem fordul elő. A közelmúltban a Vizsgálati Osztály munkatársaival részt vettem egy nagy nyomozásban, amelynek eredményeként négy, rablással gyanúsított személyt sikerült letartóztatnunk. Kiemelt zsarolási ügyekkel is foglalkoztunk, de voltak autós üldözéses elfogások, majdnem, mint a bűnügyi filmekben! Sőt, az üldözött járművel nekihajtottak a rendőrautónknak és a kollégámmal együtt megsérültünk. Ercsiből egy lopott gépkocsival Érd irányába tartottak az elkövetők, mi a szolgálati autóban észleltük őket, de nem álltak meg, hanem elsodorták a rendőrségi járművet. Végül Tárnokon összetörték a lopott gépkocsit, majd a rendőrség elfogta a tolvajokat. Gyakran vannak olyan éles helyzetek, amikor nincs idő mérlegelésre, azonnal cselekedni kell. Például ingatlantüzeknél mi is kivonulunk, így megtörtént, hogy a gázpalackot én hoztam ki, hogy megelőzzem a robbanást. Előfordulnak olyan esetek is, amikor életet kell menteni. A télen gyakran járőröztünk azokon a területeken, ahol az egyedül élő időseket kerestük fel és ellenőriztük, be tudnak-e fűteni, nem szorulnak-e sürgős ellátásra. Százhalombatta és Érd közötti agyvérzést kapott egy idős bácsi, akit épp a járőr körutunk során sikerült megmenteni… szóval, sokrétű a mi munkánk, de én épp ezért szeretem!

- Mi a legnehezebb?

-A baleseti, vagy gyilkossági helyszín mindenkit nagyon megvisel, nem könnyű feldolgozni. Vissza-visszatér a látvány. Legborzasztóbb, ha gyermek sérül meg, vagy életét veszíti. A borzasztó tragédiák, vagy súlyos balesetek helyszíne sokáig bevésődik az ember emlékezetébe, nehéz kitörölni onnan. De bármennyire is nehéz, ezt is muszáj feldolgozni, helyén kezelni, mert csak így lehet folytatni a munkát.

- Önért kik aggódnak?

- Természetesen a szüleim, a barátnőm meg a barátaim. Mindig kifaggatnak, mi történt velem, milyen volt a napom, hiszen veszélyekkel is rendszeresen szembe kell néznünk. Szerencsére, sokakat érdekel a sorsom, szívesen beszélgetnek róla velem. Érdeklik őket a történetek, szívesen hallanak a sikeres elfogásokról, az intézkedésekről, hiszen legtöbben csak filmekben látnak hasonlót. Fel is szoktam hívni a figyelmüket arra, hogy amit a bűnügyi filmekben látnak, annak nem sok, vagy alig van köze a valósághoz, a mi jelenünkhöz! Ilyenkor csodálkoznak.

- Önt is érdeklik a bűnügyi filmek?

- Igen, de csak azért, mert remekül szórakozom azon, mennyire távol áll a valóságtól, amit a filmekben bemutatnak. Persze, a magyar valóságban korántsem úgy működnek a dolgok, mint a nyugati krimikben.

 -Milyen céljai vannak? Mit szeretne még elérni?

- Tulajdonképpen elégedett vagyok a hivatásommal, hiszen meggyőződésem, hogy a körzeti megbízotti szolgálatot szinte rám szabták, nekem ez igazi hivatás. Mint említettem, nem szeretnék olyan munkát, ami kizárólag egy irodához köt, ezért nem vonz a nyomozói feladat. Nem csak járőrözünk, hanem gyakran kell rendezvényt biztosítani, ilyenkor sok emberrel találkozhatok. Ugyanakkor az utóbbi időszakban jelentősen bővültek a rendőrségi feladatok is. Értem ez alatt a határőr szolgálatot, amiben szintén többször volt már részem. Az iskolák, óvodák környékének ellenőrzése, rendezvények biztosítása, közbiztonsági akciók, közlekedésrendészeti ellenőrzések – mind azt jelzi, mennyire sokrétű feladatnak kell megfelelni, amelyekhez a folyamatos továbbképzések is hozzátartoznak, hogy mindig tisztában legyünk az aktuális jogszabályokkal. Sok időt és energiát követel tőlünk ez a hivatás. Felelősségteljes, de roppant változatos is a mi munkánk, és én ezt nagyon élvezem.

- Hogyan viszonyulnak a lányok ehhez a hivatáshoz? Szeretik a rendőröket?

- Ó, igen! Úgy vélem, a lányok szeretik a rendőröket, imponál nekik az egyenruha, de komolyabbra fordítva a szót, egy rendőr életének részévé válni mégsem annyira egyszerű és korántsem biztos, hogy mindenki képes ezt felvállalni! Alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a rendőr nem csak a hivatali munkaidőben végzi a munkáját, hanem több műszakban, esetenként akár hajnalban, délben vagy épp éjfélkor kell megkezdenie a szolgálatot. Máskor meg az ország másik végébe vezényelhetik határőrszolgálatba. Ezt sokan képtelenek elfogadni. Nekem azonban van egy megértő párom, de nem mindenki ilyen szerencsés ezzel. Persze, olykor az én magánéletemben is adódnak emiatt nehézségek, gyakran nélkülözniük kell, vagy sokat aggódik értem a családom.

- Elsőként nyerte el az Év Rendőre kitüntető címet. Milyen érzés?

- Szenzációs! Óriási megtiszteltetés számomra, hogy én vagyok az első, aki ebben az elismerésben részesülhetett. Ugyanakkor jó érzés számomra, hogy ezzel a díjjal elismerték nemcsak a saját munkámat, hanem a rendőrség törekvéseit is. Engem mindenesetre még jobb és eredményesebb munkára sarkall, mert a jövőben még inkább kötelességem a kitüntetéshez méltón dolgozni.

(Érdi Újság)