Egészen hihetetlen teljesítményt nyújtott Milák Kristóf, az Érdi Úszó Sport Nonprofit Kft. 17 éves úszója, aki 100 méter pillangón ezüstérmet szerzett a budapesti vizes-világbajnokságon. Selmeci Attilával, Kristóf edzőjével beszélgettünk az elért eredményekről, illetve a jövőbeni várakozásokról, hiszen néhány hét múlva már indulnak Indianapolisba, az ifi-világbajnokságra.

– Azt tudom Önről, hogy nem szeret eredményeket jósolni, de azt nevezik tisztes helytállásnak, ami az elmúlt napokban történt?

– Ez egy csoda volt, amit a Kristóf teljesített, hiszen abszolút nem vártuk. Én a tisztes helytállás alatt azt értettem, hogyha a döntőbe kerülünk, akkor az egy nagyon tisztességes teljesítmény lesz tőle. Nagyon szépen túlteljesítette mindhárom alkalommal, amikor úszott. Nyugodtan mondhatom róla: egy világklasszis versenyző kezd kibontakozni, akinek már most olyan a teljesítménye, amellyel korábban kétszáz méteren és most már százon is bizonyított.

– Minek köszönhető ez a 87 századnyi javulás? Ez 100 méteren nagyon sok.

– Egyrészt az, hogy ebben a csodálatos, gyors, korszerű, modern uszodában úszott nagyon feldobta. Másrészt az a hangulat, ami ott volt, az fantasztikus volt. Láttam, nagyon élvezte, hogy tizenháromezer ember buzdította, mögötte állt. Ez repítette őt előre, nagyon sokat számított. Illetve látta, hogy ha kétszázon úszhatott volna, ott is érmes lett volna (az ifi-Eb-n 1:53,79-et úszott, amellyel a felnőtt vébén harmadikként ért volna célba – a szerk.). Úgy érezte, hogy százon meg kell próbálni. Nekem ezt így nem mondta, de éreztem, hogy mindenféleképpen bizonyítani akar, és csodálatosan sikeredett neki. Hála Isten’ nincs semmilyen rossz érzés bennünk, hogy nem tudott kétszázon úszni, így viszont kárpótolta őt ez a siker.

– Szakmailag milyen volt Kristóf úszása? Azt lehetett hallani, hogy egyszer a rajtot, egyszer a fordulót rontotta el, ezek pedig század- vagy tizedmásodpercek.

– Ahogy egyre több versenyen vesz részt, a fordulói is jobbak lesznek, csiszolódnak. Nyilván, sokszor kell leúszni a kétszáz vagy száz méteres távot versenyiramban és akkor annyival jobb lesz. Most olyan nagyobb hibát nem láttam nála, talán éppen a döntőnél nem jött ki a fal, rá kellett csúszni, emiatt lassabban is fordult egy tizeddel, mint egy nappal korábban a középdöntőben. A második ötvenen viszont olyan hajrát és iramot diktált, hogy leesett mindenkinek az álla, hogy a fenébe tud egy 17 éves srác egy ilyen iramot megcsinálni, úgy, hogy mellette az olimpiai bajnok meg a világranglista-vezető úszik…

– Önnek érzelmileg milyen volt ezt az egészet megélni? Úgy tombolt, mint Shane Tusup, Hosszú Katinka edzője szokott?

– Hát… Én is borzasztóan a verseny hatása alatt álltam, amikor Kristóf versenyzett. Az én pulzusom legalább annyi volt, mint neki a vízben. Az edző ugyanazt éli át a parton, mint a versenyző a vízben. Aztán a kollégákkal összeborultunk és egymás nyakába ugrottunk, amikor megláttuk az eredményjelzőn az eredményt… Az az érzés leírhatatlan, amikor látja az ember, mennyire sikeres a tanítványa. Nem akarta ő sem elhinni, hogy ezt megcsinálta. Ezek azok a szép momentumok, amik előrelendítik az embert a nehézségeken.

– Önnek és Kristófnak milyen lökést adhat az, hogy Kristóf úszott három junior világcsúcsot és kettő országos rekordot?

– Még egy nagyon fontos verseny van előttünk, három hét múlva ismét világbajnokság, de az „csak” ifjúsági-világbajnokság. Természetesen nem lehet lekicsinylően beszélni róla, mert lesz ott egy-két világklasszis úszó, hiszen itt nemcsak Kristóf úszott ifjúsági világcsúcsot, hanem láthattunk oroszoktól, amerikaiaktól és még más nemzetiségűektől is. Biztos, hogy nagyon nagy verseny lesz, szeretnénk, ha eredményesen térnénk onnan is haza. Jósolni itt már nem mer az ember, már csak azért sem, mert két versenyen túl vagyunk és jelen pillanatban is edzőtáborban vagyunk. Kristóf nagyon el van fáradva mind fizikálisan, mind szellemileg. Az a lényeg, hogy minél gyorsabban regenerálódjon és minél hamarabb el tudjunk kezdeni vele dolgozni. Meg kell próbálni a mostani formáját konzerválni, tartogatni, hogy Indianapolisban is próbáljon jól úszni. További javulások nem valószínűek, mert most teljesen kiúszta magát. Ott az a cél, hogy próbáljon nyerni. Az más szituáció, amikor csak egy-egy kihívójával kell megmérkőzni, aki azon a szinten úszik, mint ő. Két-három tized pillanatok alatt elmehet, ha valami nem úgy sikerül, szóval résen kell lenni. Azért bízunk benne, hogy Indianapolisból is éremmel térhetünk haza.

– Azt azért árulja el, azzal tisztában volt, hogy Kristóf képes ilyen teljesítményre, és sokkal inkább az lepte meg, hogy tizenhét évesen, Budapesten, az ifi-Eb után, az ifi-vb előtt tudott ilyen eredményt elérni.

– Fogalmazhatok így is. Belőle most már olyan eredmények jöttek ki, amik azt igazolják, hogy ő már kész klasszis versenyző. Nem kell már két-három évet várni, hogy beérjen erre a szintre. Világklasszisként úszik, hiszen ugye ezüstérmesnek lenni egy felnőtt világbajnokságon azt nyugodtan nevezhetjük világklasszisnak (pláne 17 évesen – a szerk.). Biztos vagyok benne, ha kétszázon is úszott volna, ott is a dobogón végzett volna. Mind 100, mind 200 méteren a világ legjobbjai közé tartozik. Mert oda tartozik a legjobb háromba, és azt nem lehet más szóval illetni, mint hogy világklasszis. Remélem, hogy ez a fejlődés és ez az út folytatódni fog és további sok sikert fog hozni a magyar úszósportnak.

– Most mi lesz az Ön feladata? Kristóf iránt megnőtt az érdeklődés, mind a média, mind a közvélemény részéről. Tulajdonképpen egy karámból kitörő bikát kellene féken tartania…

– A média részéről is valóban óriási az érdeklődés iránta. Látom, hogy ez tetszik is neki, hiszen amikor hirtelen felkapott lesz, annak van egy pozitív oldala is, de ugyanakkor látom a másik oldalát, mindenkivel próbál egy pár percet beszélgetni, mindenkinek akar nyilatkozni, fotóztatni. Vasárnap este is rengetegen vártak rá. Majdnem éjfél volt, mire ágyba került. Ennek van egy negatív oldala is, mert más, amikor véget ér egy verseny és utána pihenőre mennek az úszók és bármeddig rendelkezésre lehet állni, és más a mostani helyzet, hiszen nekünk még dolgozni kell,  fontos verseny előtt vagyunk és nem lehet megengedni azt a luxust, hogy azért nem tud rendesen edzeni, mert válaszolgat telefonokra, megpróbál minden igénynek. Ezért a média megértését kell kérnünk. Bízom benne, hogy ez szép fokozatosan beáll majd és tud pihenni is, illetve a többi idő elegendő lesz arra, hogy egyszer-egyszer a kamerák elé tudjon állni.

– A váltóval kapcsolatban mik a tapasztalatok? Úgy volt, hogy a 4×200 méteres férfi gyorsváltóban indul, ehhez képest végül a 4×100 méteres férfi vegyesváltóban volt érdekelt.

– Azért nem úszott a 4×200-as gyorsváltóban, mert 100 méter pillangón tovább tudott menni. Akkor a szövetségi kapitánnyal azt beszéltük, ha ő továbbmegy a döntőbe, akkor nem úszatják, hogy pihenjen. Én úgy érzem, ez jó döntés volt, így tudott ő igazán jól úszni. De aztán kárpótolta magát a vegyesváltóval, hiszen ott pillangón tudott úszni.

– Joó Sára egyéni csúcsot úszott 50 méter háton, így a 33. helyen végzett (0:28.91). Már a vb előtt is azt mondták, hogy neki az egyéni csúcs és nagy bravúrral a középdöntő lehet a cél.

– Kiúszta magát. Tisztességesen helyt állt. Ha azt mondom, hogy harmincharmadik, akkor azt mondhatják, hogy az nem is olyan nagy dolog, de valójában nagyon nagy dolog a világon harmincharmadiknak lenni egy számban! Már egyáltalán kijutni egy világbajnokságra, mert az nem úgy működik, hogy csak benevezek, hanem szintidőt kell úszni. Ami nagy dolog, hogy reggel úszott egyéni csúcsot, ezért maximálisan elégedett vagyok vele. Mi erre is számítottunk. Nem arra, hogy középdöntőbe fog jutni, mert ahhoz jóval jobbat kellett volna jönnie. Azt az eredményt – én úgy érzem – jelen pillanatban még nem tudja. Becsülettel helyt állt és ez doppingolhatja őt a jövőben is.

– Véget ért a budapesti világbajnokság és már hétfőn leutaztak Győrbe egy edzőtáborba, ahol Barócsai Petra is ott van Magó Gáborral és Ördög Gáborral, a csapat gyúrójával. Azért most tudnak szusszanni egy keveset? Magó Gábor még megy Petrával Szlovéniába egy versenyre, amíg Önök továbbra is készülnek az ifi-vb-re.

– Pénteken mennek, mi addig edzünk. Pihenésre nemigen volt idő, bár azért ránk férne, főleg Kristófra, mert ő nagyon fáradt. Annyi kedvezményt kapott, hogy ma a reggeli és a délutáni edzésből csak a felét kell leúsznia, holnap még lesz egy sajtótájékoztató, utána reméljük, hogy már csak a munkára tudunk koncentrálni és teljes intenzitással készülni fogunk. Ez a másfél nap laza munka belefér nála, hiszen annyit dolgozott egész évben…

– Azért gondolom, Indianapolisban már nem a tisztes helytállás lesz a cél. Vagy ha olyan mint most, akkor…

– Igyekszünk érmet, érmeket hazahozni. Ez lenne a méltó, de nem becsülöm le mások képességeit, mert nem lesz egyszerű történet, nagyon meg kell neki szenvedni és ha esetleg nem lesz arany, hanem csak ezüst, akkor sem fogunk kétségbeesni, mert a felnőtt világbajnokságon már bizonyított. Szakmailag nem tudom mi lesz, mert a harmadik versenye lesz ez két hónap leforgása alatt. Nem tudom, mit fog belőle kiváltani, mennyire lesz fásult, avagy mennyire dobja fel az újabb kihívás. Ez egy kétélű fegyver, úgyhogy bármi lehet…

Kristófnak pihenésre van szüksége, ezért edzője, Selmeci Attila arra kért minket, hogy a következő napokban még ne keressük úszóját interjú ügyben, hiszen a felnőtt vébé után nem állnak le, egyből utaztak Győrbe edzőtáborozni, mert néhány hét múlva már indulnak Indianapolisba, az ifi-világbajnokságra. Természetesen a pihenő után Milák Kristófot is megszólaltatjuk.

(Fotó: MTI)