Mint beszámoltunk róla, szombaton ezüstérmet szerzett 100 méter pillangón Milák Kristóf, az Érdi Úszó Sport Nonprofit Kft. 17 éves tárnoki tehetsége. A vasárnap befejeződött világesemény után hétfőn már Győrbe indult az érdi csapat, ám Milák megbetegedett. Selmeci Attila hétfői beszélgetésünk alkalmával megkért minket, hogy adjunk néhány nap pihenőt Kristófnak, és csak azt követően kérdezzük őt. Kipihenni ugyan mostanáig még nem tudta magát, de azért megkértük, hogy meséljen erről a csodálatos sikerről és a világbajnokság tapasztalatairól.

– Négy nap telt el a világbajnoki ezüstérem megszerzése óta. Sikerült már feldolgozni?

– Még nem igazán.

– 87 századot javítottál egyéni csúcsodon, amellyel három junior világcsúcsot és két országos csúcsot értél el. Azt hiszem, ezek mindent elmondanak. Meglepődtél, hogy ilyen jól ment?

– Mindig hiszek magamban, de azért megleptek ezek az időeredmények. A junior világcsúcsról csak annyit: kellett, hogy tovább tudjak jutni a középdöntőbe, majd a döntőbe.

– Mi lehetett az oka ekkora javulásnak? Nyilván hazai környezet, gyors medence, remek közönség, de…

– A sok külső tényező is sokat segített. A tizenháromezres közönség nem csak úgy ott van. Amikor bementem, akkor előbb Laci ment be, és hallottam, mekkora ovációval fogadják. Aztán engem is. Ez is befolyásolta a teljesítményemet.

– Selmeci Attila azt mondta, úgy érezte rajtad, nagyon bizonyítani szerettél volna százon, merthogy kétszáz pillangón végül nem indultál – függetlenül attól, hogy elfogadtátok a szövetség álláspontját…

– Ez így volt. Főleg akkor akartam bizonyítani, amikor láttam az időeredményeket kétszázon.

– Merthogy az ifi-Eb-n úszott 1:53,79-es idővel bronzérmes lettél volna, és ki tudja mi lett volna, ha úszol itt is…

– Lehettem volna bronzérmes, de nem lettem az. Most már nem játszom azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. Nem történt meg, de ez az egyik ok, hogy száz pillén megmutattam, igenis van helyem.

– Hányszor nézted vissza az úszásaidat? Mi volt a jó és mi volt a rossz?

– Még nem tudtam visszanézni. Belülről egy csomó hibát vettem észre. Attila bá’-t ez annyira nem foglalkoztatta, csak annyit mondott: jó, jó, jó, jó lesz ez!

– A döntőben ötvennél nem jött ki jól a fal. Csak hatodikként fordultál. Miből merítettél erőt, mert amit a második ötvenen produkáltál, az elképesztő volt…

– Kedden néztem egy videót a 2008-as pekingi olimpiáról, megnéztem a 100 pillangót, amit Michael Phelps behúzott, ő is ugyanúgy úszott, ahogy én. Ez az úszásmódszer százon tipikus kétszázas versenyzőre vall, mert mi nem tudunk úgy belekezdeni és ez észrevehető különbség, hogy az első ötvenen egy fél testhosszt vernek ránk, de a második hosszt úgy meg tudjuk húzni, hogy helyezéseket ugrunk előre.

Bohus Richárd, Gyurta Dániel, Milák Kristóf (fent b-j) és Kozma Dominik (lent) a férfi 4×100 méteres vegyesváltó előfutama végén a 17. vizes világbajnokságon (Fotó: MTI, Illyés Tibor)

– Milyen volt Caeleb Dressel mellett úszni? Ő egyrészt húzott is előre, másrészt kaptad tőle a vizet…

– A középdöntőben kaptam tőle bőven. Mondták, hogy nem annyira jó mellette úszni, de én úgy álltam hozzá, hogy lesz kivel menni és lesz, aki húzzon felfelé. A döntőben a kidelfinezés után kaptam tőle egy nagy hullámot, de utolértem és akkor már nem kaptam tőle semmit, és így be tudtam érni.

– Milyen volt a Duna Aréna? A medence, amiről azt mondják, nagyon gyors.

– Tényleg baromi gyors. A Budapest Open jót tett, mert segített hozzászokni a medencéhez. Hatalmas a Duna Aréna, nagyon nagy labirintus, olyan szervezés volt a vizes-világbajnokság mögött, hogy több országból is mondták, olimpiai szintű rendezvény.

– Mi volt a last call roomban, ahonnan kihívtak titeket? A teljes mezőny ott volt…

– Zenét hallgattam és koncentráltam. Csak akkor éreztem a közönség hangulatát, amikor kivittek minket. Hallottam a közönséget, és már akkor tomboltak.

– Amikor a verseny után megláttad az eredményt melyiken csodálkoztál inkább? Az 50.62-n vagy az ezüstérmen?

– A kettes számot előbb láttam, mint az időeredményt, ezen voltam nagyon kibukva… Azt hittem, hogy Dressel mellett jobban jönnek a többiek, ezt pedig legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.

– És Cseh László mit mondott, amikor a verseny után odaúszott hozzád a vízben?

– Gratulált és mondta, hogy ünnepeljek, emeljen fel a kezemet, integessek. Aztán mondtam neki, hogy „Laci olyan sokkban vagyok, hogy inkább hagyjál békén…” (nevet).

Cseh László és Milák Kristóf a férfi 100 méteres pillangóúszás döntője után (fotó: MTI, Illyés Tibor)

– Mesélj a váltóról. Múltkor beszéltünk róla, akkor még úgy volt, hogy csak a 4×200-as férfi gyorsváltóban leszel érdekelt, ha a magyarok döntőbe jutnak.

– Délután úgy lett volna, hogy Kozma Dominik, Bernek Péter, Grátz Benjámin és én.  Bevallom, utána szomorú voltam, hogy nem jutottak döntőbe, mert szívesen úsztam volna. A 100 pille döntője után megkaptam azt a hidegzuhanyt, hogy ússzak a vegyesváltóban is. Úgy gondoltam, hogy ha már a gyors nem jött össze, akkor a 100 pille nekem jobb.

– Miért volt ez hidegzuhany?

– Nem számítottam rá. Örülök ennek a helyezésnek is. Nem méregettünk esélyeket a fiúkkal, ez már csak örömúszás volt.

– Új fogalmak is létrejöttek veled kapcsolatban: Milákcsúcs és Milákista. Illetve arról lehetett olvasni a közösségi oldalakon, hogy a villamoson a hatéves kisgyerek úszást imitált, mire apukája mondta neki, hogy „Bence, ne csapkodj.” Mire ő: „Nem Bence vagyok, hanem Milák Kristóf.”

– Mi ez a vicc? Ezt nem értem.

– Ez nem vicc, ez így megtörtént.

– (nevet) Azt hittem, ez valami hülye vicc…

– Szóval ez mekkora motiváció neked? A hatéves gyerek téged utánoz.

– Ne már… Hát ezt nem hiszem el. A Milákistát egyébként még Petrov Iván találta ki, jóval a többiek előtt. Azt nem tudom, mit jelent. Úgy kezdte Debrecenben, hogy nagy Milákista hírében áll. Már hallom vissza ezeket a szavakat és mondom magamnak: Úristen, Iván, mit tettél…

– És a Milákcsúcs?

– Már használtam és hallottam korábban is, de most volt, hogy elterjedt ez a szóhasználat…

– Már hétfőn leutaztatok Győrbe, egyből a világbajnokság után. Az edződ azt mondta, hogy másfél nap könnyített edzésed volt. Tudtál pihenni?

– Most beteg vagyok. A verseny utáni fáradtságból lett egy kisebb betegség… Kedden edzettem, azóta nem.

– Ez azért nem annyira jó hír, így néhány héttel az ifjúsági-világbajnokság előtt… De ha már ifi-vb, az ifi-Eb előtt azt mondtad, kisujjból kirázod azt, most, a felnőtt ezüst után már az ifi-vb-t is?

– Remélem, minél gyorsabban meggyógyulok, és fel tudok készülni, mielőtt indulnánk. Titkon aggódom egy kicsit, hogy ez a forma kitart-e. Remélem, igen. Bennem van az optimizmus, hogy minden rendben lesz és meglesznek azok az érmek.

– Itt már nem a döntőbe jutás a cél, hanem ténylegesen a lehető legjobb helyezések és aranyérmek.

– Az lesz a jó és rossz egyszerre, hogy az elején van ötven pillangó, közepén a száz és a végén van a kétszáz, ami számomra nem annyira kedvező, mert ott szerettem volna az 1:53.3-at megúszni, ez az én kis személyes tervem kétszázon. Az ötven pillét meg kéne már javítani, mert most a világbajnokságon az elődöntőben egy századdal jobban kezdtem, mint az ötvenes időm, szóval ott nem ártana javítani. Száz pillén meg egy érem, ott nem hiszem, hogy fogok javítani.

– Azt mondod, hogy 1:53.3, ez fél másodperc javítás kétszázon. Ez mennyire sok?

– Még mindig könnyebb, mint 1:55.4-ről 1:53.8-ra… (Milák nevezési ideje és eredménye az ifi-Eb-n – a szerk.)

Milák Kristóf a férfi 100 méteres pillangóúszás eredményhirdetésén (Fotó: MTI, Kovács Tamás)

– A következő évek mivel telhetnek? 2019-ben megint világbajnokság, aztán 2020-ban olimpia. Mennyire lehet ezekre már most gondolni?

– Még annyira nem, csak annyit, hogy menni fogok. Olyan távol van még, hogy nem érdemes egyenlőre vele foglalkozni. Mindig csak egy évre előre gondolkozunk, abban meg lesz ifi-Eb, ifi olimpia és felnőtt Eb.

Milák Kristóf és Barócsai Petra, illetve a stáb Selmeci Attilával, Magó Gáborral és Ördög Gáborral augusztus 13-án indul útnak a 23. és 28. között az egyesült államokbeli Indianapolisban megrendezésre kerülő  ifjúsági világbajnokságra.

(Fotó: MTI)