Február 16-án, pénteken 14 órától búcsúznak a Poly-Art és az IRKA szervezésében rokonai, barátai, ismerősei a Szepes Gyula Művelődési Központban Temesi Évától. A megemlékezés természetesen nem zárt körű, mindenkit szeretettel várnak a szervezők, aki ismerte és szerette a nagymamát, anyát, költő- és írónőt.

Temesi Éva 1937-ben született Budapesten. A háború alatt a budai vár támadási körzetében laktak, 2 hónapig éltek az óvóhelyen. “Minden háború előtti emlékemet törölte ez a 2 hónap, ennek viszont minden percére emlékszem. Édesapám gyönyörűen rajzolt, de nem volt pénze a Képzőművészeti Főiskolára, azért, hogy meg tudjon nősülni, élelmiszer-kiskereskedő lett. Nagyon hamar felfuttatta az üzletét, így középosztálybeli életet teremtettek nekünk, ami számomra a jó iskolát és a rengeteg könyvet jelentette. Háború után viszont „aszfalt-kuláknak” minősült.”

“Én gyerekkorom óta írok verseket. A korai megmutatkozástól elvette a kedvem az akkori talpnyaló stílus. Így betettem a fiókba. Származásom miatt nem vettek fel középiskolába, csak augusztus végén, Gépipari Technikumba. Magyartanár akartam lenni. Nemcsak én kerültem más pályára, volt köztünk festő, író, szobrász, drótgrafikus, balerina is. 2006-ban az Arcvonal Kávézóban rendeztek nekem szerzői estet Balogh János drótgrafikus kiállításával együtt. Az előadó Györgyi Anna művésznő volt. Másodszor itt Érden /15 éve élek itt/ a Művelődési Házban volt szerzői estem Balogh János és Ilka Gábor kiállításával együtt. Előadók: Szalay Kriszta művésznő, Taskovics Judit művésznő és Dizseri András versmondó. Kötetek: Az Üveghegyen innen c. Ilka Gáborral és Habos Lászlóval közösen, Hétszínvirág c. haikukötet 7 szerzővel közösen, Tehozzád szólok szerelmes versek 12 szerzővel közösen. Idén megjelenik saját kötetem is Töröttszárnyú szerelem címmel. Az érdi Irodalomkedvelők klubjának vagyok tagja. Rendszeresen írok az Érdi IRKA folyóiratba. Hét éve vagyok özvegy, két gyerekem és öt unokám van”, ezekkel a mondatokkal mutatta be magát Temesi Éva az IRKA honlapján.

A február 16-án, pénteken 14-kor kezdődő megemlékezésen közreműködnek Somfai István, a Poly-Art elnöke, valamint az IRKA-tagok. Az alkalomra Temesi Éva műveiből összeválogatott emlékfüzet is készül.

Az Érd Most! két versével emlékezik a költőre, íróra.

Ki ismer engem?

Én odaadom nektek a lelkem.
Tessék, tessék, szabad a vásár:
boncoljátok ezer darabra.
Láttok már engem?

Én odaadom nektek a lelkem,
meztelenül, hazugság nélkül.
Látjátok már, hogy ki vagyok én?
Így leplezetlen.

Én odaadom nektek a lelkem.
Eldobva a mosolyok láncát,
és elhullatva a könnyeket.
Ugye más lettem?

Én odaadom nektek a lelkem.
Nem játszom mást, mint aki vagyok.
Tessék, tessék szabad bemenni,
ha ismeretlen.

Én odaadom nektek a lelkem.
Még sincs ember, ki belelátna.
Hiába mondom, kérem, kérdem:
Ki ismer engem?

1954

Gyász

Levágott hajad szívemen hordom
és bebújok a hálókabátba,
arcképed előtt gyertyát gyújtok,
így varázsollak, varázsollak…
hiába.

Hogy mi van ott túl, Te már tudod,
nekem várnom kell a tapasztalásig.
Addig rágom a rágós napokat,
amíg a fogam bele nem vásik.

Amit Te tudsz, én miért nem tudom?
Nem egyek volnánk mindhalálig?
A halálon túl, kettészakítva
vagyok az egyik, lettél a másik?

Ágyam szélén ülsz és nem látlak.
Kezemet nyújtom, kezemhez érsz-e?
Vajon átvilágít-e hozzád
a naponta gyújtott mécsek fénye?

Visszasírlak. Úgy fázom, félek,
vágyom a kezed melegére.
Mindenütt vagy. Belélegezlek.
El akarsz érni? És elérsz-e?

Kettőnkből egy lett, s most egyből kettő.
S így kettévágva hogyan éljek?
Lét és nemlét a sorompó köztünk,
vagy már elragadtak a fények?

Két kézzel foglak, nem eresztlek!
Önző vagyok. Tudom ez vétek.
Ne menj még el! Hol keresselek?
Mindjárt jövök! Várj meg kérlek!!

2006