Harminckilenc Batthyány sportiskolás diák, tanáraik és szülők ünnepelték a Föld napját Székelyföldön: felmásztak az 1801 méter magas Madarasi Hargitára, érdi bőtermő meggyfát ajándékoztak tibódi vendéglátóiknak, kirándultak a parajdi sóbányához és Petőfi körtefájához. Négy nap alatt számtalan csodáját tekintették meg Székelyföldnek.

Harmadik alkalommal utaztak tavasszal Székelyföldre a Batthyány iskola diákjai, tanári és szülői kísérettel. Az iskola egy EMMI pályázaton nyert forrást a hátrányos helyzetű diákok utazási költségeinek támogatására, a többi költséget a résztvevők fedezték – tudtuk meg a kirándulás szervezőjétől, Bilikné Niczinger Éva tanárnőtől, aki elmondta azt is: a kis csapatot férje, Bilik János vezette Székelyföldön.

– Április 19-én, csütörtökön indultunk. Utunk első állomása Nagyvárad volt, ahol a székesegyházat és Szent László hermáját néztük meg. Megálltunk a Királyhágón, Csucsán Adyról meséltünk a gyerekeknek, a havas tetejű Vigyázó-hegységet látva pedig már sejtettük: nekünk is jut hó a Hargitán. Szállásunk Tibódon volt, Székelyudvarhelytől pár kilométerre.

Innen indultunk pénteken a parajdi sóbányába, és ellátogattunk Korondra, Farkaslakára is – ahol megnéztük Tamási Áron szülőházát és sírját –, majd Szejkefürdőre, ahol a székelykapuk során át jutottunk el Orbán Balázs, a legnagyobb székelykutató sírjához.

Szombaton a Madarasi Hargitára kirándultunk: az első állomás Ivó volt, ahonnan traktorral vitték fel a csoportot a menedékházig, és gyalog másztuk meg  a csúcsot. Itt már félméteres hó fogadta a batthyánysokat. A tetőn kövekből emeltünk egy kis oltárt, tetejére szalagot kötöztünk, emlékéül annak, hogy itt jártunk.

Délután Székelyudvarhelyen kirándultunk, megnéztük a szoborparkot, a városházát, illetve a Vasszékelyt, a mindenkori székely katona jelképét. Este, a búcsúvacsorán, megleptük tibódi vendéglátóinkat, Szőke Lajost és Ágit egy érdi bőtermő meggyfacsemetével; ágacskáira erdélyi költők verseit fűztük fel. Különleges pillanat volt, elérzékenyültünk mindannyian.

A másnap már a hazaút jegyében telt el, de pár programra még maradt idő. Megálltunk Székelykeresztúron, megnéztük Petőfi körtefáját, ami alatt utoljára szavalt a költő. A fa kiszáradt, számtalan vaspánt tartja össze, de gyökeréből már a harmadik csemete hajt ki, újra meg újra teremtve magát.

Ellátogattunk Bánffyhunyadra, illetve Fehéregyháza és Segesvár közti csatatérre, és keresztülmentünk a városon is. A várra sajnos nem jutott időnk, reméljük, a következő utunk során erre is lesz majd lehetőség – zárta úti beszámolóját Niczinger Éva, akitől azt is megtudtuk: vannak olyan gyerekek, akik már harmadik éve csatlakoznak az Erdélybe kirándulókhoz.