Kedden este tartotta a Szepes Gyula Művelődési központban az IRKA az idén “(I)GAZSÁG” címen kiírt vers- és prózaíró  pályázatának eredményhirdetését. A díjazott és felolvasott művek – valószínűleg az alkotók tudtán nélkül – tanúságtételül szolgáltak Fábry Zoltán azon megállapításának, miszerint: “Csak a valónak igaz megragadásával válhat az író és művész szószólóvá, alakítóvá, teremtővé és változtatóvá. Író a valóságot csak az igazság megsértése nélkül közvetítheti.”

Mint ahogy azt az IRKA és a pályázat zsűrijének elnöke, Daróci Lajosné Márta a köszöntőjében elmondta, a pályázatra 21 szerző nyújtott be verseket és novellákat, melyek “a történelem és az egyéni életek igazságtalanságait tartalmazzák, a társadalmi és erkölcsi értelemben vett igazságot.  Sokszínűek, de mindnek hasonló az üzenete: annak van igaza, akinek hatalma, pénze, befolyásosabb pozíciója van…Az erő, az ököl dönti el.  Ahogyan ez Kovács F. István érzékletesebben megfogalmazta: „Az igazságot mindig a hatalom törvényei testesítik meg. Éppen úgy, ahogy az nekik megfelel, így aztán ők „nevezik ki” a bűnösöket is.” Bár az igazság és gazság volt a tematika, a felolvasott művek jó része éppúgy szólt téves ítéletalkotásról és ítélethozatalról, illetve azt ezt befolyásoló tényezőkről is.

A beadott pályaműveket a Somfai Istvánból, Szabó Aidából (Jampa drolma) és Daróci Lajosnéból álló zsűri értékelte, és a tavaly bevezetett módon idén is arany, ezüst és bronz minősítéseket osztottak ki a pályázók között. A nyertesek díjaként számos országszerte ismert  képzőművész ajánlotta fel értékes alkotását.

Kiemelkedő arany kategóriában részesült, és ezzel elnyerte Wegenast Róbert alkotását: Kovács F. István, aki A bitó című pályaművében azt dolgozta fel, milyen érzések kavaroghattak Nagy Imrében és az őt és társait halálra ítélő Vida Ferencben a per során és azt követően. “Benne élek a magyar történelemben, amiben az ’56-os események rettentően meghatározó szerepet töltenek be. Az alkotás során elindult bennem egy gondolat, amit belehelyeztem egy képbe: jelen esetben a Népligetbe, ahol sétálgat ez a bíró, aki elítélte Nagy Imrét és társait, és elképzeltem, hogyan érezhette évtizedekkel a per után magát. Wegenast Róberttel éppen az imént arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz is megtalálni a történelem igazi arcát. Elvileg történelem az, ami megtörtént, de azt nagyon nehéz kideríteni, mert át-meg átszövi a politika, az emlékezet. Az ember érzésekkel van tele, amikor ezekre a hatalmas nagy történelmi küzdelmekre gondol – büszkeséggel vagy éppen szomorúsággal – , de nem szabad, hogy ezek elsodorják az objektivitástól. Egy művész nem hazudhat, mert akkor már eszközzé válik”, fejtette ki az írása kapcsán Kovács F. István, aki Forgószél című korábbi regényében a doni áttörést írta meg emberi sorsok látleletén keresztül.

A széppróza kategóriában arany minősítést szerzett Magyarádi Ágnes annak járt utána Tanulópénz című novellájában, milyen következményei lehetnek egy pedagógus életében annak, ha egyszer csak eltűnik a kirándulásra szánt osztálypénz. “Hosszú ideig dolgoztam egy iskolában, ahol furcsa történetek estek meg, ezeket szőttem össze a fantázia világával. Ha nem is minden igaz benne, de a magatartások ebbe az irányba működnek, és ennek hangot kell adni. Hiszek benne, hogy amikor kimondjuk az igazságot a történetekkel, azzal nem csak magunknak segítünk, hogy megkönnyebbüljünk, hanem az olvasók is tanulhatnak belőle valamit, ha nem is olyan tudatosan és közetvelnül, mint az iskolaórákon. Jó lesz egyszer elfelejteni, amit el lehet, de közben emlékezni kell azokra, amit meg nem szabad elfelejtenünk. Az emberi lelkekre. Az eseményeket szeretjük a helyére tenni, de valahol számot kell adni egymásról egymásnak. Tovább kell, hogy éljen az, aki nem élhet tovább, mert megakadályozták benne”, mondta el az írónő kérdésünkre.

Ugyancsak arany minősítést vehetett át próza kategóriában Szigetvári Zsófia Petra is, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola 16 esztendős tanulója, aki Kossuth Lajos híres-hírhedt vidini levelét vette alapötletül, amiben Kossuth árulással vádolta Görgey Artúrt, és ezt írta meg utóbbi szemszögéből, E/1-ben. “Sokkal könnyebb belehelyezkedni annak a személynek a helyzetébe, akiről írok éppen az E/1-jel”, magyarázta Zsófi, aki nyolcévesen írta első versét, és azóta ontja magából a lírai és prózai, sőt, a drámai műveket is. “Görgey akkor is egy nagyon szimpatikus személy volt számomra, amikor történelemórán tanultunk az 1848–49-es szabadságharcról. Aztán elolvastam a vidini levelet, és tudtam, hogy ezt meg kell írnom”, mesélte a fiatal tehetség, aki 2014-ben már elnyerte az Aegon Művészeti Díj irodalmi különdíját, és négy éve az IRKA pályázatain is sorra hozza el hol az első díjakat, hol az arany elismeréseket.

Arany minősítést kapott még ugyanúgy próza kategóriában Pálfi Nándor (Gödöllő), ezüst minősítésben részesült Tarnócziné Barabás Irén, és Nagy-Rakita Melinda, végül bronz minősítést kapott Kárász Tamás.

Vers kategóriában arany minősítést szerzett Szabó Aida, Kósa Márta, Habos László. Ludwig Géza és Dylan D. Tides Sopronból, ezüstöt Barna Júlia Hajdúdorogról és Valentin István, bronzot pedig Keischer Nelly és Szöllősi Bettina.

A díjazottak Pazár Anna, Vaád Éva, Hangyássy Zsuzsa, Kovács Mátyás, Révész Gábor, Révész Jolika, Tarnócziné Barabás Irén, Szekér Gizi, Wischin Tibor, Wegenast Róbert és Nagyszalóki András műveit vehették át díjként, de a képzőművészek sem távoztak üres kézzel az estről: ők köszönetképpen könyvcsomagot kaptak az IRKA elnökétől. Az esten Valentin István hegedült, Kesselyák Bence csellózott.