A Kárpáti házaspárra emlékezünk

November elsején meggyilkoltak egy idős házaspárt Kossuth utcai családi házukban. A bűntény nemcsak brutalitása miatt, hanem azért is megrázta meg a helyi közvéleményt, mert Dr. Kárpáti Felicián és felesége, Mária, évekig tanított Érden, nagyon sokan szerették, becsülték őket. Szomszédok, volt kollégáik és tanítványaik emlékeznek rájuk az Érdi újságban. 

Hasonló tartalmaink:

Holtan találtak egy idős házaspárt érdi családi házukban november 1-jén este. Halálukat az elsődleges orvosi vélemény szerint idegenkezűség okozta. A brutális és érthetetlen gyilkossággal kapcsolatban a megyei főkapitányság vette át a nyomozást. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-nek elmondta: az ügyben a főkapitányság bűnügyi osztályán emberölés bűntett elkövetésének gyanúja miatt indult nyomozás, egyelőre ismeretlen tettes ellen. Részleteket, a nyomozás érdekeire hivatkozva, máig nem árultak el. Bár a holttesteket november 1-jén, vasárnap megtalálták a rendőrök, a nyomszakértők még szerdán, november 4-én is dolgoztak a környéken. Ekkor ugyan már nem zárták le a területet, de a Kossuth utcában rendőr irányította a forgalmat. Az esettel kapcsolatban ennél többet rendőrségi forrásból nem lehet tudni egyelőre. A barátok, volt kollégák, ismerősök azonban emlékeznek és beszélnek.

Mindenkihez volt egy jó szavuk

A Kossuth utcai ház redőnyei lehúzva, mintha csak elutaztak volna a lakók. A kapunál elhelyezett mécsesek, virágok azonban jelzik, hogy itt történt a tragédia – és azt is, hogy a tanító házaspárt sokan szerették.

– Mindennap erre járunk haza a fiammal. Ha jó volt az idő, a néni gyakran dolgozott kint a kertben, és beszélgetett az arra járókkal. Mindenkihez volt egy jó szava. A kertben termő gyümölcsökből is rendszeresen adott a fiamnak. A bácsit nem ismertük, a kutyát viszont annál jobban: nagyon kedves jószág volt – emlékezett vissza egy környékbeli fiatalasszony. – Mindenkit megrendített ez az eset, hiszen a környéken ismerték és szerették a házaspárt. És sokan félnek is, főleg az idős, egyedülálló emberek, hiszen ők nem tudnak hogyan védekezni: nincs pénzük rácsokra, riasztóra – mutatott rá az asszony.

Nem ez az első bűncselekmény, ami a környéken történt: többen is panaszkodtak, hogy éjszaka besurrannak a kertjükbe, és elemelik, amit érnek.

– Tőlünk is mennyi mindent elloptak már, bicikliktől a kerti eszközökig – mondta a Kossuth utca túloldalán, a meggyilkolt házaspárral szemben lakó idős férfi, aki nagyon jól ismerte a tragikus módon meghalt házaspárt. – Úgy tudom, Marika Tatára készült a november 1-jei hétvégén, a temetőbe ment volna. A rokonok hiába várták, idetelefonáltak Érdre egy ismerőshöz, az jött át, és mikor látta, hogy valami gond van, riasztotta a rendőrséget. Mi egyébként nem hallottunk semmit, és nem is tudunk semmit. – tette hozzá.

„Karba kéz, van méz!”

A pedagógus házaspár harminchárom esztendeje élt Érden. Dr. Kárpáti Felicián a 6-os (jelenleg Érdligeti) iskolában tanított, felesége, Marika, pedig a Kőrösiben volt napközis nevelő.

Kárpáti Felícián művészcsaládból származott, édesapja költő volt, nagyapja, Kramolin József tengerész pedig a XIX. század végén körbehajózta a földet egy hadihajón Ferenc Ferdinánd trónörökössel – a rajztanár unoka a fennmaradt naplója alapján könyvet készült írni róla. Mint Puskás Katalintól, a Magyar Földrajzi Múzeum munkatársától megtudtuk, az intézmény segítette a kutatásaiban; azt azonban nem tudni, megszületett-e a kötet, vagy sem.

Szabadidejében méhészkedett, délelőttönként pedig felső tagozatosokat tanított rajzra. Egyik tanítványa, Gárdos Attila, ma az Érdi Városi Televízió szerkesztő-műsorvezetője, így emlékszik vissza rá: – Szigorú tanár volt, aki felső tagozatosokat tanított. Több emlékem is van vele kapcsolatban: tőle tanultuk meg például az árnyékolást; egy kis tejesbödönt kellett lerajzolnunk; ő a táblára skiccelte, mi a papírra. Méhészkedett is, és erről a hobbijáról sokat mesélt nekünk – emlékezett vissza Gárdos Attila.

A tanár úr méhész szakkört is indított – ezt már egy másik tanítványa, Galamb Viktorné mesélte nekünk, aki ma egykori iskolájában dolgozik. Ő hívta fel figyelmünket azokra a tablókra is, amelyeket a tanár úr látható. Idősödő, szigorú arc; mint egykori tanítványa mondta, régivágású tanár volt, egy-egy mondata szállóige lett az iskolában.

– Több kedves mondása volt: „Szedte-vette-teremtette, rendetlen gyerekserege!”, no meg: „Karba kéz, van méz!” Ezzel persze a hobbijára utalt: méhészkedett, és hétvégenként a piacon árulták a mézet. Hatalmas kertjük volt a Kossuth utcában, ott tartották a kaptárakat, és nekünk, gyerekeknek, a méhész szakkört is. Bizony, a három év alatt, míg szakkörös voltam, féltem egy kicsit, hiszen tanúja voltam, hogy sokszor megcsipkedték a tanár urat a méhek, engem azonban nem bántottak. Nagyon szerettem – szigorú, de jó tanár volt. Kiderült róla egy furcsa dolog is, hogy színvak volt. Ezt már akkor mondta el, amikor végzősök voltunk. Csodálkoztunk nagyon, hisz ő nemcsak rajzot tanított, hanem az iskola dekorálását is irányította. A tanár úr ekkor emlékeztetett minket arra, hogy mindig velünk hozatta ki színek szerint a kartonokat, és hogy minden tévedést kizárjon, még meg is szavaztatta, melyik milyen színű… Sokat mesélt egyébként nekünk az óráin, nemcsak a méhekről, hanem világjáró nagyapjáról is – emlékezett vissza a tanítványa.

Egykori munkatársai közül van, aki még az iskolában dolgozik. Törökné Demjén Éva matematikát tanít az Érdligeti iskolában, immár harminchetedik éve. – Pár éve dolgoztam az iskolában, mikor hozzánk került, már idős tanárként. Végtelenül nyugodt, kedves ember volt, szerették a gyerekek. Bár több mint húsz éve nyugdíjba ment, nagy megdöbbenéssel fogadtuk a hírt – mondta a tanárnő.

Bár a jelenlegi diákoknak már csak a szülei emlékezhetnek rá, az Érdligeti iskolára felvonták a fekete lobogót, így emlékezve az egykori kollégára.

A Kőrösi iskola is gyászol

Fekete lobogó leng a Kőrösi iskolán is: itt tanított Kárpáti Felicián felesége, Marika néni, akire mint napközis nevelőre emlékezhetnek egykori diákjai és kollégái – köztük Maitz Ferenc igazgató.

– Több mint húsz esztendeig dolgozott nálunk; 1980-ban jött az iskolához, 1993-ban ment nyugdíjba, de 2002-ig tovább tanította a gyerekeket. Csendes, kedves hölgy volt, nagyon szerették a gyerekek. Emlékszem, méhészkedett a házaspár, ezzel kapcsolatos foglalkozásokat is tartott a diákoknak, akik megkóstolhatták a mézes süteményeit is – emlékezett vissza az intézményvezető.

Marika néni már nem süt több mézest. Alig tíz napja, hogy a házaspárt meggyilkolták – azóta lehullottak a levelek a fákról, amelyeket már senki nem fog összeseperni, ahogy a kis veteményt sem gazolja, szedi fel már az, aki ültette. A rendben tartott ház és kert elhagyatott, elhanyagolt. A kerítésen viszont virág virul és napról napra több mécses ég: jelzik, hogy a tanítványok, barátok, szomszédok és ismerősök nem felejtenek.

Érdre nem jellemzőek a brutális bűncselekmények, az emberölés nagyon ritkán fordul elő. A statisztikákban hosszú évekig nem, vagy alig szerepelt gyilkosság. Érdekes viszont, hogy épp tavaly történt egy hasonló bűncselekmény a Szilfa utcában: 2014 májusában egy tüzeset kapcsán vonultak ki a katasztrófavédelem munkatársai, akik a tűz eloltását követően egy középkorú nő és egy férfi holttestére bukkantak. A halottszemle során megállapították, hogy a pár halálát idegenkezűség okozta. Az elkövetőt pár nap alatt elfogta a rendőrség. Kiderült, azért gyújtotta fel a helyiséget, hogy eltüntesse a nyomokat.

A rendőrség folyamatosan megkísérli az emberek figyelmét felhívni arra, hogy vigyázzunk jobban egymásra. Ez alatt azt értik, hogy nem árt, ha figyelünk a szomszédainkra, és ha gyanúsat, szokatlant észlelünk, ne avatkozzunk be, hanem azonnal hívjuk a rendőrséget.

Érdi Újság 

Ádám Katalin

Címkék