Minden festmény-vers, akár portré, akár tájkép, mindig egy-egy költői kísérlet, másfajta objektiválása a képnek. Ilyenformán vonz mint lehetőség – ha van „mögé látott” mondanivalóm – vallja Both Balázs, a magyar kultúra napján kitüntetett fiatal lírikus.

Az érdi önkormányzat és a Magyar Írószövetség által közösen alapított irodalmi elismerés annak a költőnek adományozható, aki munkásságában kötődik a nemzeti irodalom értékes hagyományaihoz, így Bella István életművének szellemiségéhez, és olyan fiatal, vagy középnemzedékhez tartozó alkotó, aki a költői, műfordítói pályán már eredményeket ért el, de kellő elismertsége még nincs.

A Magyar Kultúra Napján idén immár a 9-ik Bella István-díjat ítélték oda, amit Both Balázs, soproni költő vehetett át. Az 1976-ban született lírikus 1999 óta publikál, 2010 óta a Magyar Írószövetség tagja. Első kötete 2005-ben Árnyéktalan pillanat címmel jelent meg. Öt év múlva követte a Látogatód jön című válogatás, majd 2013-ban a Ha nem marad kimondatlan című versgyűjteménye látott napvilágot.

Both Balázs már első kötetében bizonyítékát adja képzőművészeti érdeklődésének, s ez a tematika folytatódik a második könyvében is, amit ekképpen indokolt: – Minden festmény-vers, akár portré, akár tájkép, mindig egy-egy költői kísérlet, másfajta objektiválása a képnek. Ilyenformán vonz mint lehetőség –, ha van mögé látott mondanivalóm.” Verseit mindhárom kötetében következetesen négy-négy ciklusba rendezi. Plasztikus képet rajzol a fájdalmas történelmi múltról is, de elsősorban a 20. század történelme érdekli.

– Ezt csak a lelkialkatommal tudom magyarázni. Mélyen vallásos vagyok, iszonyatos kontraszt a jézusi tanítás fényébe helyezni a gépesített, vagy gépiesített emberirtást. Mustárgázfelhők, harckocsicsaták, csontvázzá fogyott emberek a haláltáborokban, a recski túlélők vallomásai… Ezeket meg kellett írnom! Meg az örök kérdések: menny és pokol, üdvösség vagy kárhozat. Mindkettő elő van vételezve, a hitem szerint. – magyarázza Both Balázs.

A díjazott költőről írott laudációjában Lajtos Nóra kiemelte: „Mélyhúrú költészetet penget meg a lírája: a nagyon személyes, életrajzi témaválasztáson túl a történelem terhétől sem mentes világábrázoláson át a festészet világáig, vagy a végességig: a halál-tematikáig. Értéktelített, érzékeny, érett poézist alkot, amely képes átlépni egy világ határát, leképezni a magyar nyelv és a magyar kultúra „himnikus” sokoldalúságát.”

Both Balázs lapunknak nyilatkozva elárulta: csaknem nyomdakész már a negyedik verseskötete, amely jóval több személyes témájú költeményt tartalmaz. Ennek szomorú oka van: az utóbbi négy évben mindkét szülőjét elveszítette, s ahogy a születés az első két kötetében az ihlet forrása volt, úgy a halál, a gyász és a veszteség ugyancsak erős ihlető erő a költő számára.

Kérdésünkre, hogy miként fogadta a Bella István-díjat, úgy fogalmazott: nagyon jólesik az embernek, ha pozitív visszaigazolást kap arra, amit ír, amivel foglalkozik. A rangos elismerés azonban nemcsak dicsőséget jelent, hanem még több és minőségesebb munkára ösztönzi. Örömmel tapasztalta, hogy Érden nem kis figyelem övezi a költészetet és a kultúrát, ami a soproniak számára is követendő példa lehet – tette hozzá a frissen kitüntetett ifjú költő.

Érdi Újság 

Bálint Edit