Se szeri, se száma a magántanároknak, és soha ennyi különfoglalkozásra nem küldhettük gyermekünket, mint amelyek ma rendelkezésre állnak. Nincs is baj a különórákkal – és a sporttal sem –, az a kérdés, hogy milyen korán szoktassuk hozzá gyermekünket ahhoz, hogy kötelességei vannak, és a játék háttérbe szorul. Azt is érdemes átgondolni, hogy jó-e, ha rögtön több tevékenységet találunk neki. Nem érdemesebb-e csak egyre összpontosítania? Fontos-e, hogy versenyszerűen sportoljon, vagy mindennap más különórára járjon, ha ezzel szinte megszűnik a családjával lenni?

A környezet szinte rákényszerít minket arra, hogy minél előbb eldöntsük gyermekünk helyett, hogy mi a jó neki, de valljuk meg, sokszor ez a mi vágyunk, és egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiekben a gyermek is ezt szeretné.Miből mennyit bírnak el a gyerekek különböző életkorban? Vajon szeretni fogják-e a választott órát? Mit lehet tenni, ha a gyerek egyszer csak nem akar elmenni az edzésre, nyelv-, zeneórára stb.?

Fontos, hogy ne erőltessük mindenáron az iskolán kívüli tevékenységeket! Az iskolai elvárások már önmagukban is nagyon sok energiát követelnek a gyerekektől, így az aránytalanul sok tanórán kívüli kötelező elfoglaltsággal már érthetően nem tudnak megbirkózni. Ennek eredménye krónikus fáradtság, testi tünet, szorongás, alvászavar, magatartászavar lehet.

A gyerekek terhelhetősége természetesen nagyon különböző, legjobban a szülő ismeri a saját gyermekét ebből a szempontból is. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb a gyerek, annál több játékosság legyen a választott tevékenységben és annál több idő maradjon a szabad játékra is. Számszerűen a kisiskolásoknak a sportfoglalkozásokat is beleértve maximum heti 2-3 óra, később a felső tagozatban maximum heti 4 óra plusz, ami belefér.

Sokszor nagyon nagy a nyomás a szülőkön, mert óriási a verseny. Az jut tovább a jobb iskolába, aki többet tud, és a plusz tudáshoz sok esetben a különórákon keresztül vezet az egyik út. Valóban nehéz ezt a trendet figyelmen kívül hagyni, de megéri a szülői elvárásokat a gyerekek igényeihez igazítani. Még ha csak a teljesítmény oldaláról nézzük is: a gyerekek attól nem lesznek okosabbak, ha szabadidő nélkül, minden percüket beosztva járnak innen-oda, onnan-ide.

A sport, a mozgás több szempontból jó választás: délutánra a gyerekek már fáradtak „agyilag”, testüknek, lelküknek jól esik, ha végre mozoghatnak a több órás üldögélés után. Ráadásul, ha a gyerek rendszeresen mozog, egyben hatékony feszültség-levezető eszközt is kap a kezébe. A csapatjátékok pedig segíthetnek a társas kapcsolatok alakításában is.

A legtöbb szülő vesszőparipája a nyelvtanulás, hiszen manapság nélkülözhetetlen egy-két nyelv ismerete. Nagyon fontos azonban, hogy először az anyanyelvet kell biztonsággal, jól elsajátítani:a gyerekeknek érteniük kell a kifejezéseket, az olvasott szövegeket. Ha ez anyanyelven is nehezen megy, akkor még nem jött el az ideje a plusz idegen nyelv tanulásának.

Ha már különóra, érdemes hagyni a gyerekeket több területen is kibontakozni. Haszontalan egy dolgot nagy óraszámban erőltetni, pláne, ha a gyerek már nem is szereti az adott foglalkozást. Általában néhány hónap alatt kiderül, hogy megszeret-e egy tevékenységet a gyerek. Ha nem, érdemes közösen valami mást keresni vagy a szabadon hagyott szabadidő mellett dönteni.

Hallgassa meg szakértőnket, a diósdi Re-Crea tanulócsoport fejlesztőpedagógusát: Vikukel Zsuzsát!