Lélekbe szövődő színek és minták
Sző, fon, nem takács - hanem postás, ápolónő, ügyintéző. Napi nyolc órában dolgozott, szabadidejében pedig hivatásának, a szövésnek élt, melynek tudományát az anyatejjel szívta magába. Generációk tanulták e mesterséget a keze alatt az elmúlt évtizedekben. A huszadik születésnapját ünneplő érdi szövőkör alapítójával, Tamaska Józsefné Jakab Margittal beszélgettünk.
Tovább...
A süteményekkel suttogó
Az érdi vendéglátás ikonikus alakja, aki házassága révén került a híres cukrász családba. Nehéz embernek tartja magát, mégis mindenki szereti és mélyen tiszteli. Férje 2013-as halálát követően egyedül irányította a családi vállalkozásokat, néhány hónapja azonban visszavonult, lányára és a vejére bízva a céges teendőket. A hétköznapok hajtásból ugyan kiszállt, mégis mindennap dolgozik, mert erősnek és tettre késznek érzi magát. Csengerújfalui-Osváth Jánosnéval, Babikával beszélgettünk.
Tovább...
A nyugtalanság kora
Ígéretes futball-karrierje egy sérülés miatt kettétört; gerincműtétjét eltitkolva kohásznak állt, de balesete miatt nem bírta ezt a kemény fizikai munkát. A vendéglátóiparban kezdte újra a nulláról és komoly karriert futott be, ráadásul a női futballban is fontos szerepet vállalt. Érden, mint a polgárőrség elnökét, szinte mindenki ismeri, azt viszont kevesen tudják, hogy a civil bűnmegelőzéssel egy betörés hatására kezdett foglalkozni. Macsotay Tiborral beszélgettünk.
Tovább...
A labda volt a fegyvere
Olimpiai ezüstérmes, tizenhétszeres válogatott, háromszoros gólkirály, többszörös magyar bajnok, aki egy rendkívül sikeres labdarúgó pályafutás után sportvezetőként is eredményes tudott lenni. Mégis élete egyik büszkesége az, hogy a tápéi kis általános iskolai csapatával taroltak a megyei bajnokságon. Kozma Mihállyal beszélgettünk gyermekkoráról és izgalmas pályafutásáról.
Tovább...
Önként a közösség nyugalmáért
Több mint egy évtizede járja éjszakánként az érdi utcákat, és ad szolgálatot a különböző városi rendezvényeken. Részt vett az árvíz elleni védekezésben, és volt egy-két rázós kalandja. Nem azért lett polgárőr, hogy „intézkedhessen” – talán pont ezért ő nyerte el az Érd Közbiztonságáért és Tűzbiztonságáért Díjat. Beszélgetés Bulik István polgárőrrel.
Tovább...
Az abszurdtól a népmesékig
Világéletében színésznek készült. Tizenkilenc évesen Nagyváradról Budapestre költözött, tanult és játszott. Az idősebbek a Holló Színház előadásaiból ismerhetik, a kicsik a gyerekműsoraiból: mióta megszülettek az ikrei, csak gyerekeknek mesél, énekel és játszik, az édesapja által tervezett és készített bábokkal. A gyerekeknél nincs jobb és hálásabb közönség – vallja. Beszélgetés Bölöni Rékával.
Tovább...
Isten szeretete és az emberek szolgálata
Beszélgetés Fórizs Gyula Zsolt lelkipásztorral.
Tovább...
„Nem munkám, hanem hivatásom van”
Biológia-földrajz szakos tanárkért került a Földrajzi Múzeumhoz, melynek igazgatóhelyettese. A régi tárgyak szerelmese: ha kell, a szeméttelepről, ha kell, iskolákból ment ki elfeledett értékeket. Mint mondja, a múltidéző tárgyak arra késztetik, hogy a jelenre fókuszáljon. Mácsai Anettával beszélgettünk.
Tovább...
Hetven év, tízezer pillanat
A mai Vörösmarty Gimnáziumban kezdte a tanulmányait, majd elvarázsolta őt a fényképezés titokzatos világa. Több mint húsz évig volt a Pest Megyei Hírlap, tíz esztendeig az Érdi Újság munkatársa, több tízezer fotója jelent meg. Az idén 70. születésnapját ünneplő Hancsovszki Jánossal beszélgettünk.
Tovább...
A karácsonynak mindig van varázsa
Rövid pihenőre jut csak idő karácsonykor, de csodaként tekint a közelgő ünnepre a harminchárom éve népszerű műsorvezető, aki tizenhét éve él Érden a feleségével és három gyermekével. Az ünnepi asztalon nem a hagyományos ételek kerülnek feltálalásra, hanem zalai hagyományok szerint korhelyleves és mákos guba forró mézzel csurgatva a menü. Az ajándékokat soha nem csomagolja be, és a vásárlást is gyorsan intézi. Gundel Takács Gáborral beszélgettünk.
Tovább...