Mi is az a csatornázási B-program? Milyen, a projekt során felszínre került problémát nem orvosolhatunk uniós forrásból? Honnan teremti elő az önkormányzat a házi átemelők beszerzésének és telepítésének árát? Miért veszélyesek a felszíni vizek a frissen elkészült csatornahálózatra? Egyebek közt ezekre a kérdésekre keressük a választ alábbi cikkünkben – és Simó Károly, a csatornatársulat elnökhelyettese segítségével meg is találjuk.

Nincs az a gondosan összeállított bevásárlólista, amiből ki ne maradna valami, nincs az a tökéletes építkezés, amelynek során ne jönne közbe előre nem látható probléma, költség. Nemcsak egy hétvégi bevásárlásnál és egy családi ház építésénél van ez így, hanem jóval nagyobb mértékű, évek óta tervezett beruházásoknál is, például a csatornaprojektnél. Ami nem csoda: nagy feladatot, nagy területen, szigorú határidőre, időközben módosult törvényi szabályozás keretében, az EU-nak is megfelelve kellett végrehajtani, nem beszélve arról, hogy eredetileg a tervek nem helyben, hanem Budapesten készültek, még a fővárossal közös csatornázási projekt tervezése idején, ráadásul – föld alatti munkáról lévén szó – sok problémával a tervezők, kivitelezők csak akkor szembesültek, amikor már javában épült a hálózat.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés: miért kell e gondokat, nehézségeket most, a rendszer legnagyobb részének átadása után feleleveníteni? Azért, mert a munka még nem ért véget, és bizony vannak nehézségek, megoldásra váró ügyek, amelyekről hamarosan remélhetőleg döntés születik. Adott esetben nem könnyű döntés: olyan feladatokról van szó, amelyeket nem finanszíroz az EU, jobban mondva a Környezet és Energetika Operatív Program (KEOP). Ahogy Simó Károly, a társulat elnökhelyettese lapunknak kifejtette, olyan, a program sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges beruházások ezek, amelyekre KEOP-forrásból (többszöri megalapozott és jogos kérés ellenére) nem adtak pénzt.

– Az uniós szervek sajnálatos módon sok esetben nem vették figyelembe a valós viszonyokat. A szennyvíztisztító próbaüzeme például, ami 2012. szeptemberétől 2013. szeptemberéig tartott, jelentős költséggel járt. Ennek egy részét nyilván a szennyvízdíjban képzett tisztítási díj fedezte, ám a fennmaradó részt a jogszabály szerint a beruházónak kell fedeznie. A házi átemelőket is felhozhatom példaként – ezek a korábbi szabályozás szerint nem képezték a közmű részét, 2013-ban azonban a vonatkozó kormányrendeletet úgy módosították, hogy a házi átemelő is a beruházáshoz tartozik, így telepítése a társulás feladata. Emiatt kértük az EU-s közreműködő szervezetet, biztosítsa a szükséges forrásokat a házi átemelők beszerzéséhez, -szereléséhez, ám azt a választ kaptuk, hogy bár a telepítés valóban a beruházó feladata, a szükséges forrásokat KEOP-forrásból nem lehet finanszírozni.

- Harmadik ilyen példa az osztatlan közös tulajdonú ingatlanok bekötése. A hálózat kiépítése során szembesültünk azzal, hogy előfordul egy osztatlan közös tulajdonú telken akár nyolc elkülönült családi ház is. Ezek ellátása a KEOP-szabályok szerint egyetlen bekötővezetékkel történhet csak meg – a valóságban azonban ez nem működik, szükség van további bekötő csatlakozások megépítésére, amelyeket önerőből kell finanszíroznunk – sorolta Simó Károly, aki kitért egy másik nagy problémára, a felszínivíz-elvezetésre is.

– A szennyvízcsatorna építése során adódtak olyan helyzetek, amelyek megoldására a KEOP-szabályok nem adtak lehetőséget. Sok földes utcában egyedi megoldásokkal biztosították az ingatlanok csapadékvíz elleni védelmét. A csatorna kiépítésekor megmozgatott föld, illetve a szabályos helyreállítás (mart aszfalttal vagy murvával) azt eredményezte, hogy nagy esőzésekkor a víz befolyik az ingatlanokra. Ha nem oldanánk meg a helyzetet, a csapadékvíz – az ingatlanok veszélyeztetésén túl – a csatornaárok fellazult földjébe szivárogna, és a csatorna nyomvonalában is süllyedést okozna, balesetveszélyt idézve elő. Emellett az is problémát jelent, hogy a rendezetlen csapadékáram az aknák nyílásain át szennyvízcsatornában köt ki, márpedig ezt el kell kerülni – így tehát, ahol a közcsatorna működését veszélyezteti, ott a vízelvezetést meg kell oldani. Sajnálatos módon a KEOP-szabályok nem teszik lehetővé az EU-s források felhasználását ilyen célra.

Költségként merült, illetve merül fel azon utak helyreállítása is, amelyeket ugyan a csatornázás maga nem érintett, ám a környező utcákon végzett munkálatok miatt megnövekedett rajtuk a forgalom, és állapotuk emiatt leromlott – tette hozzá mindehhez Simó Károly, aki utalt arra is: sok konfliktus kialakult amiatt, hogy a projekt terhére csak korlátozott számú utat lehetett aszfaltburkolattal ellátni.

– Az imént részletezett problémák Érd, Tárnok és Diósd viszonylatában körülbelül húsz milliárd forintba kerülnek. Ennyi pénz nyilvánvalóan nem áll most rendelkezésre, ezért a feladatokat ütemezni kell. A házi átemelőket természetesen azonnal meg kell vásárolni, a szóban forgó egyedi bekötővezetékeket is ki kell építeni. A vízelvezetési és útépítési problémák terén azonban ütemezni kell a feladatokat, így mindenhol még nem lehet most megoldani, de ameddig a források engedik, el kell jutni. Ennek megfelelően az úgynevezett B-program (azaz a fent részletezett gondok megoldása) a három településen körülbelül kétmilliárd forintba kerül első lépésben. Ha csak Érdet nézzük, a költségek várhatóan elérik az 1,3 milliárd forintot. Ezt a csatornaprogram keretéből gondos gazdálkodás mellett elő lehetett teremteni, így megvan rá a fedezet. A további ütemeket az önkormányzatnak saját forrásból vagy pályázati úton kell majd biztosítania. Az erről szóló előterjesztést T. Mészáros András polgármester május 8-án nyújtotta be a Közgyűlésnek, és a plénum május végéig – remélhetően pozitívan – dönt az ügyben – mondta a társulat elnökhelyettese, hozzátéve: meglepő, hogy a helyi választások közeledtével az ellenzék még ezen is megpróbál fogást találni.

– Míg korábban azt kifogásolták, hogy miért nem veszi meg a társulat a házi átemelőket, most éppen ellenkezőleg: az a gondjuk, hogy miért igyekszünk e gondot orvosolni. Bízom benne, hogy mindenki belátja: közösségi érdek, hogy a csatornaprogram során minden egyes ingatlantulajdonost azonos módon kezeljünk, és mindenki ésszerű költségekkel rácsatlakozhasson az elmúlt évek közös erőfeszítésével létrehozott csatornahálózatra. Ebben mindenkit segítenünk kell a jogszabályi lehetőségeken belül – zárta szavait Simó Károly.

Ádám Katalin

Érdi Újság