Százötvenhét diák ballagott el péntek délután az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Búcsúztak a diáktársaktól, a tanároktól és a tantermektől, ahol négy-nyolc évet töltöttek. Ahogy az iskolában már hagyomány, az ünnepség végén léggömböket eresztettek az égbe – ez jelképezte az iskolai sérelmek, gondok elengedését, hogy csak a jóra, szépre emlékezzenek a diákok. 

A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a régi jó világ,
És mint a fecske alkonyati szélnek,
Ma szárnyat bontott egy sereg diák.

– ezzel a Wass Albert-idézettel búcsúzott százötvenhét ballagó diákjától péntek délután Szilasné Mészáros Judit, a Vörösmarty gimnázium igazgatója, aki azt kívánta a végzősöknek, legyenek nyitottak, fogékonyak és igényesek az élet minden területén.

– Fontos, hogy ne szakadjatok el végleg egymástól! Ne veszítsétek egymást szem elől, és ha tudjátok, segítsétek egymást a felnőtt életben is! A közösséghez való kötődés évek múlva is azt jelenti majd, hogy tartozol valahová, számítanak rád, és számíthatsz másokra. Egyéni boldogulásotok mellett mindig legyen fontos számotokra annak a közösségnek a szolgálata, amelyhez tartoztok. Az itt megismert értékek elkísérnek benneteket – hangsúlyozta az igazgatónő.

A ballagókat egy tizenegyedikes diák is búcsúztatta, az alsóbb évfolyam pedig zenés produkcióval köszönt el a végzősöktől. Természetesen a tizenkettedikesek is elbúcsúztak iskolájuktól, diáktársaiktól, körbejárva a feldíszített tantermeket.

A mai ballagás csupán az egyik – bár legünnepélyesebb – része volt a búcsúnak. Tegnap délelőtt bolondballagást tartottak az iskolában, délután pedig bankettet: az osztályok hagyományosan egy-egy művészeti előadással köszönték meg tanáraiknak a négy- (illetve nyolc)éves munkát, ezt követte a 157 végzős és a tantestület közös ünnepi vacsorája.

A pénteki ballagás nemcsak a búcsúról szólt, hanem a legkiválóbbak elismeréséről is: a 12-ik évfolyamon 77 diák jeles vagy kitűnő bizonyítványt szerzett, az osztályok tanulmányi átlaga 4,5–4,9. A négy, illetve nyolc év alatt elért kiemelkedő tanulmányi, közösségi és kulturális teljesítményéért sok diák részesült kitüntetésben: kulturális díjban, tantestületi dicséretben, általános tantestületi dicséretben és Vörösmarty-emlékplakettben, amelyeket Szilasné Mészáros Judit adott át a díjazottaknak.

A ballagás a hagyományos léggömb-eregetéssel zárult (ökoiskola lévén környezetbarát, lebomló lufit eresztettek szélnek); a diákok ezzel jelképesen elengedték az évek alatt felgyűlt gondokat, sérelmeket, hogy csak a jóra, szépre emlékezzenek gimnáziumi éveikből. Sajnos, a küszöbönálló érettségi terhétől – no meg az elválás fájdalmától – nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, és ezt érezték is a ballagók.

– Örülök, hogy itt, és ezekkel az emberekkel tölthettem az elmúlt négy évet. Izgatottan várom, mi lesz kint, a nagyvilágban. A ballagás miatt nem izgultam, az érettségi miatt annál inkább, és egy kicsit fáradt is vagyok. Várom már, hogy túl legyek ezen az időszakon, és pár év múlva nevetve emlékezzek vissza rá – mondta mosolyogva egy ballagó diáklány.