Tápai Nóra textilművész érdi kiállításának meghívóján iparművészként azonosítja magát, ami a tárlatot megnézve érthetőnek tűnik, hiszen nem pusztán tartalmában, de a technikák tekintetében is sokszínű anyagot válogatott össze eddigi életművéből, mintegy bemutatkozásként a helyi tárlatlátogató közönségének, hiszen három év óta él a városban, s ez az első önálló megjelenése itt, az Érdi Galériában.

Tápai Nóra titulustól függetlenül ízig-vérig textilművész, még ha szinte pályája kezdetétől szoros kapcsolatban áll is a grafikával, így aztán nem csoda, hogy olykor nehéz eldönteni egy-egy alkotását látva, hogy grafikai hatású textillel, avagy textilszerű grafikával állunk e szemben, annál is inkább, hogy a digitális technikával készített kép – álljon az például orvosi röntgenképek sokaságából – textilre nyomtatva már az utóbbi művészeti ág világába irányítja a művet.

Látunk a tárlaton természetesen „igazi”, azaz valamilyen kézi szövési technikával, leginkább a gobelinével, készült alkotást is, például az amerikai textilművészek szövetségének pályázatán éppen az idén közönségdíjat kapott – ahogy erre a tárlatot megnyitó Kéri Mihály festőművész, galériavezető is utalt –Tegnap–ma–holnap címűt. De hogyan is szakadhatna el Tápai Nóra a gyökerektől, hiszen alapító tagja a magyar textilművészet Ferenczy Noémiig visszanyúló a hagyományait ápoló Magyar Kárpitművészek Egyesületének, amelynek tagjai számos hazai és külhoni kiállításon igazolták a magyar textilművészet hírnevét. Azét a művészeti ágét, amelynek megújulása az 1960-as évek végére esik – s ez a reneszánsz napjainkig is tart –, amikor a magyar textilművészet kiemelkedett az alkalmazott iparművészeti ágak sorából – emlékeztetett Kéri Mihály a korszak érdekességére és talán egy nem is olyan véletlen egybeesésre P. Szabó Ernő művészeti írót idézve: „Romokon virág – mondhatjuk, hiszen a textilművészet különböző területeinek felvirágzása nagyjából egybeesik a magyar textilipar hanyatlásával.”ú

Az egyesületen keresztül Tápai Nóra is részese annak a világon is egyedülálló kezdeményezésnek, melynek során időről-időre közösen készített nagy méretű, akár 8-10 négyzetméteres kárpittal jelentkeznek, például legutóbb egy Radnóti Miklós emlékének szentelt munkával.

Mindez nem akadályozza meg az alkotót, hogy tágítsa, olykor át is lépje a műfaji határokat – például használt teafilterekből készített kompozícióval. Tápai Nóra kiállított anyaga – ahogy Kéri Mihály is mondta – a mai textilművészet széles határok között értelmezhető változatosságát – mint csepp a tengerben – tárja elénk.

A kiállítás szeptember 22-ig látogatható.