Az első világháború egyik legnagyobb diadalát, a caporettói áttörést éppen száz éve, 1917. október végén aratta az Osztrák-Magyar Monarchia és német szövetségese az olaszok felett. Ebből az alkalomból kelt útra a Vörösmarty Mihály Gimnázium 42 diákja öt kísérő tanárral, hogy a helyszínen ismerje meg az eseményeket, és fejet hajtson az itt harcoló hősök előtt.

Ungváry Zsolt, a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanárának beszámolóját olvashatják:

Érdről indulva órákig utaztunk autóbusszal jó minőségű utakon, míg elértük a mai Szlovénia és Olaszország határán lévő egykori frontvonalakat. Így szembesültünk vele, hogy a hazájuktól milyen messzire vetődve harcoltak a székesfehérvári, temesvári, nagyváradi és más alakulatok soraiban szolgáló magyar katonák. Mivel az érdiek is Fehérvárhoz tartoztak, akár a résztvevő diákok ősei is köztük lehettek.

1915-ben az addig a Központi Hatalmak szövetségesének számító olaszok az antanttal kötött különalku miatt megtámadták a Monarchiát. A goriziai (görzi) vár mellvédjéről jól beláthatóak azok a terepviszonyok, amelyek magyarázatot adtak rá, miért éppen itt volt az olaszok támadásának fő iránya az olasz hadszintér déli szakaszán. Dél felé a tenger és a Doberdó-fennsík, északra az Alpok hatalmas hegyláncai között egy széles, sík terület kínálkozott az egyetlen iránynak a Monarchia belseje felé. Középen pedig az Isonzó folyó, amely hosszú kilométereken a két hadsereget elválasztotta egymástól. A gimnáziumban tanító dr. Stencinger Norbert, akinek kutatási szakterülete az első világháború, és azon belül is ez a frontszakasz, érdekes, pontos és élményszerű magyarázataival az emléktúra valamennyi állomásán segített a diákoknak megérteni és átélhetővé tenni a hajdani eseményeket.

A résztvevők megtekintették a Monte San Michelét, a korabeli olasz és a két évvel ezelőtt állított magyar nyelvű emléktáblát, amely a megértés, a megbocsátás és a gyász hangján, mindenféle gyűlölet nélkül gondol vissza a rengeteg hősi halottra. San Martino del Carso falujában egy kis magánmúzeumban gyűjtötték össze lelkes helyi amatőr történészek a harctéren talált tárgyakat, köztük számtalan magyar katona egykori felszerelését: a fegyverek mellett kulacsokat, ruhadarabokat, személyes holmikat, képeslapokat, feljegyzéseket. Délután a diákok megismerhették a hadműveletek egyik célját, az egykor Ausztria-Magyarországhoz tartozó szép kikötővárost, Triesztet.

Másnap a magas szirtek között robogó Isonzó felső folyásához látogatott el a csoport. A szecessziós stílusú, kék színű belsejével igazán egyedi javorcai kápolnát a súlyos harcok idején építették magyarok és osztrákok. A falakon kétoldalt fából készült, több méter magas, behajtható „lapokon” az elesettek nevei sorakoznak. Itt is, csakúgy, mint a Monte San Michelén, a magunkkal hozott nemzeti zászló jelenlétében leróhattuk kegyeletünket a hősök előtt. A tulajdonképpeni cél, Caporetto ez után következett: a kisvárosban megnéztük az első világháborús múzeumot, ahol terepasztal mutatja be látványosan az 1917 októberében heves tüzérségi tűzzel induló, majd gyalogsági rohammal folytatódó áttörést, amely jelentős fordulatot hozott a háború menetében, s aminek következtében a harcok átkerültek az Isonzótól a Piave mellé.

Ahogyan Molnárné Kállay Andrea igazgatóhelyettes fogalmazott: „Ilyenkor sajnálom igazán, hogy a Határtalanul pályázat lehetőségét nem bővítik más helyekkel, mint például az Isonzó vidéke. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen kirándulás minden élményével együtt képes lenne a gyerekek számára átélhetővé és átérezhetővé tenni a magyar történelmet. Jó volt látni, hogy az előadások és a látottak mennyire megragadták őket. Ez a kirándulás képes volt arra, hogy a háború történéseit, a katonák viszontagságos helyzetét örökre rögzítse a fejekben.”

Mi, akik részt vehettünk ezen a túrán, köszönjük Bíró Gábor tanár úrnak a lelkiismeretes, mindig zökkenőmentes szervezést, lebonyolítást és idegenvezetést.

Külön köszönjük Érd Megyei Jogú Város polgármesterének, T. Mészáros András úrnak a támogatást, ami segített abban, hogy 42 érdi diák és öt tanáruk ismeretekkel, élményekkel gazdagodva, történelmi tudásukat kibővítve és hazafiságukban elmélyülve térhettek haza.

Fotók: VMG